„Rajongva hajtja végre a szomoru tettet”

Zsíros Deszka YouTube csatornáját több tízezren követik. Egy Japánban élő szakállas magyar férfiről van szó, aki néha barkácstrükköket magyaráz, néha pedig csak elmondja, amit szeretne, például Japánról. Egy 2019-es videójában azt mondja, Japánban egyre nagyobb divat, hogy várakozás közben az érkező vonatszerelvény elé löknek valakit – látszólag nem szándékosan. Mintha véletlenül érne össze a két váll, csak hát pont akkor, és pont oda. Az sem ritka állítólag, hogy nyolcvan-kilencven éves emberek vezetnek autót, és időnként felcserélik a rükvercet az egyessel, majd a járdán haladó emberek közé hajtanak. Ha pedig kiszáll egy késes ámokfutó az autójából Tokióban, nem is nagyon lehet előle elszaladni, mert sok az ember az utcán, mint egy koncerten.

„Nem értem, minek kell az embernek kimozdulnia a szülőfalujából, amikor Immanuel Kant például egész életében soha nem ment ki a szülőfalujából, Königsbergből” – jegyzi meg a csongrádi strand közelében alkonyatkor oldalkocsis motorkerékpárt toló szereplő az Európa kemping című 1992-es magyar filmben (rendezte Szőke András). Szerepel ebben az alkotásban Badár Sándor (azóta ismert humorista), Horváth János nevű kollégájával egy esti asztalnál vacsoráznak, és Badár szájából elhangzik a mondat, hogy „Nem bízhatok benned, mert amilyen magas vagy, olyan szűk látókörű.” Most egyébként nem ez a fontos, hanem hogy ők ketten 1987-ben elutaztak a Szovjetunión keresztül Japánba. 2005-ben a Jaffa Kiadónál megjelentették kalandjaikat egy karcsú könyvecskében. Mindenféle viszontagságok árán felgyalogoltak például a Fudzsi hegyre. „A Fudzsi tetején van egy csillagvizsgáló, ami zárva volt, nem tudtunk bemenni. Egy telefonfülke van ott a biztonság kedvéért, hogy bárhova oda lehessen szólni, itt vagyok a Fudzsi tetején. És egy kólaautomata, a rend kedvéért” – jegyezték fel, vagy inkább mondták, az egész könyv ugyanis inkább afféle írott stand-up.

Száztíz évvel előttük, 1878-ban már jártak Japánban magyarok, nevezetesen gróf Széchenyi Béla és expedíciója: ők Kínából ruccantak át az akkor Nyugaton még meglehetősen ismeretlen szigetországba. Széchenyi, pontosabban élményeinek dokumentálója, Kreitner Gusztáv fontosnak tartotta feljegyezni, hogy a japán színházban a japán közönség nagyon neveletlen, egyesek például nem bírják kivárni az előadást, és a függöny alá már annak kezdete előtt bekukucskálnak. Mivel az előadásban a japánok mindennapi életének európai emberek számára ismeretlen tartozékai is szerepeltek, Széchenyi Béla külön bekezdésben foglalkozik a harakiri intézményével.

„A harakirit ugy követik el, hogy az illető rendkivűl éles késsel, hasát felhasitja. Különös kegynek tartják, ha valamely halálra ítélt kegyelem útján a harakirit kapja. Az öngyilkosság végrehajtása alatt rokonai és legjobb barátai vannak körülötte és lelkesedésükkel igyekeznek fokozni az elítélt becsületérzetét, annyira, hogy az gyakran rajongva hajtja végre a szomoru tettet. Ha azonban a szegény ördögnél a bátorság hiányzik, vagy az első reszkető kézzel eszközölt vágás után eszméletlenül összerogyik, akkor atyja, fia, vagy testvére könyörül meg rajta, és egy gyors vágással elválasztja fejét törzsétől.”

A 2010-es években felénk is elterjedt, és egyre népszerűbb, élénk narancssárga színű hokkaido tök viszont nem Japánból származik, hanem Amerikából. Azt is nagyon nehéz felszeletelni, legalábbis nyersen. Tizenöt perc főzéssel azonban már vajpuha állapotba hozható, és a héját sem kell lehámozni.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/32. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene