Őszi Zsének

veres

A történetek, mint maguk az emberek, naponta születnek, naponta tűnnek el vagy merülnek feledésbe. Ezért kellene őket esténként felírni egy füzetbe. Ezek a füzetek aztán öröklődhetnének, és nem kellene idegeskedni, hogy valami elveszik. Fel lenne minden írva, és kész.

Mert a történet több, mint puszta információ. Hogy mi az, amitől egy információ még csak információ, és honnan kezdve már történet, azt mindenkinek magának kell megtanulnia. A rádió dolga, hogy bemondja a híreket. Az írók dolga, hogy leírják a történeteket. Aztán mindig jön valaki, aki azt állítja, hogy az nem is úgy volt. Viszont, ha nagy író írta (nagy rádió mondta be), kétszer is meggondolja a kérdező, kérdezzen-e, állítson-e ilyet. Ha olyan íróról hallok, akiről eddig nem hallottam, újabban kellemesen meglepődöm. Ha az illető magyarul ír, még jobban megörülök. Örülgetek neki reggel, aztán ebéd után meg estefelé is kicsikét. Nahát, létezik egy ilyen író is! Miket írhat? Elkezd érdekelni. Kikeresek, beszerzek tőle valamit, és olvasom akárhonnan, középen harapok bele először, mint az ovisok a palacsintába. Azt is mondhatnám, hogy újabban jobban érdekelnek az ismeretlen írók, mint az ismertek. Az ismertekkel ismerkedni teher – ezt sem, amazt sem olvastam még tőle, pedig kellett volna. Amazt talán nem fogom soha már. Csak ki ne derüljön, tejézusmária. Sokan meglepődnének, milyen sok író nem olvasta milyen sok író könyvét. Az ismeretlen íróknál ehelyett ártatlan örömök fogadnak. „A délelőttnek hivatalosan vége, harangoznak, a délután jön. Kapcsoljuk be a tévét, és nézzünk valami olyat, amit már láttunk” – írja Hutvágner Éva Örök front című első regényében.

Létezett a 90-es években egy Géniusz nevű szlovákiai magyar rejtvényújság. Kicsike kis, érdes felületű lapocska volt, talán tizenötször harmincas méretben. Forgattuk néha, mert akkor még érdekesnek találtuk az egymegoldásos feladatokat. Hanem volt ebben a Géniuszban más is, például egy időben Zs. Nagy Lajos költő írogatott bele jegyzeteket. Arról, hogy délután készít magának kávét, de csak úgy leöntve, törökösen, meg hogy merre száll az udvarban a pipafüst. Érződött ezekből az egyoldalas írásokból, hogy a szerző tudta, hogy az olvasó tudta, hogy ő tudta, hogy az olvasó is tudta. Hogy minden szépen elintéződik majd, magától. Biztosan akadnak padlások vagy kamrák, amelyekben ott állnak feltornyozva a régi újságok, hátha jók lesznek még valamire. Ha valaki talál ilyet, Géniuszt Zsé-szöveggel, küldjön nekem, legyen szíves. Nagy az aktualitásuk az ilyeneknek mostanában. Múltkor Budafokon sétáltunk egy ismerőssel, kérdezi, hoztam-e a zsét, vagyis a pénzt. Mondom, hoztam, meg tudod-e, hogy volt egy (cseh)szlovákiai magyar költő, akit csak úgy hívtak, hogy Zsé. Azt mondta, nem tudta, de marha jó.

Háromféle író él a bolygón. Az egyik csoport tagjai nagyon híres írók szeretnének lenni, vállalva ennek minden kockázatát és következményét. Meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy vállalhassák. A második csoportba azok az írók tartoznak, akik kevésbé híres, kevésbé ismert írók szeretnének lenni, és ennek megfelelően nem is akarják az egészet annyira, legalábbis nem annyira, mint az előbbiek. Önbizalmuk sincs olyan sok, inkább panaszkodnak. Vannak aztán a harmadik csoport tagjai, ők adott esetben nagyon tehetségesek, de semmi szín alatt nem lehet rábírni őket, hogy írjanak. Nincs idejük, mondják, meg á, meg ó, hát hogy jönnének már ők ahhoz – van író elég, sok is talán picikét, főleg ha az élőket és a holtakat is beleszámoljuk. Ők kicsit ismert írók sem szeretnének lenni. Vagy titkolják.

Visszük magunkkal a történeteinket egy bőröndben, amelynek közismertebb neve az agyunk. Grendel Lajos írta a Bőröndök tartalma című novellájában, hogy megjelent nála az ember, aki hozta a bőröndöket, benne a sok-sok ezer gépelt oldalt. Sok bőrönd, sok oldal, és igazából mindegy is, milyen sorrendben olvassa őket, aki olvassa. Ennek következtében pedig talán az is mindegy, olvassa-e egyáltalán. Ugyanaz, mint a hírek olvasása a koronavírus-járvány idején. A felelős magatartás az elején, hónapokkal ezelőtt: tájékozódjunk, hogy naprakész információkkal rendelkezzünk a vírushelyzetről. Mindezt azért, hogy megőrizhessük józan ítélőképességünket, és helyesen tudjunk dönteni, ne essünk depresszióba. Azóta már más a recept. Ne kövessük a híradásokat, főleg ne napi szinten, ne figyeljük az aktuális számadatokat, sem azt, hogy éppen hol hányan és milyen körülmények közt. Mindezt azért, hogy megőrizhessük józan ítélőképességünket, helyesen tudjunk dönteni, és ne essünk depresszióba. Mindenki a saját információjának a depressziója. Mindenki a saját bőröndjének a tartalma.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 39. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?