Nyári szentek és értékek

Szászi

Nyár, eső, kórság, csavargás szép vidéken, felfedezések. Végül is jól sikerült minden. Ám ha így is van, el kell mondani, azért mindig csak a klasszikusokban bízhat az ember menet, élet, létezés közben. A jól értelmezetten klasszikus értékekben, hogy pontosabban mondjam. Ezek pedig nekem mostanság a szabadság, legyen az szólás és testi meg lelki egyben. Meg az emberség, az a fajta, amelyik önzetlen és egymásra figyelő. Meg hát persze az igazi szeretet, az a biztonságot adó és védő. Ki ne hagyjam a felebarátit, amelyről a könyvek könyve beszél, csak hát kevés az olvasó. Milyen fontos is a jókedvű, jószándékú segítőkészség, amelyben részem volt Lucskán a falu közmunkásai részéről egy apró balesetnél. Meg az a tisztelet, amely egy fiatal kollégától érkezik, és igen jóleső. Természetesen még a munka, ami mióta rokkant, korlátozott vagyok, talán még fontosabb napi lételem, mint azelőtt.

Sorjában véve elébb a nyár bolondságáról, ha már az a cím. Hogy Medárdkor nálunk valóban esett. Csak azt eddig nem tudtam, ha itt, kies kis falumban esik, akkor az Európa egészének időjárási viszonyaira kihatással jár. Egy nap esik, másnap meg megint, aztán fél napot nem, aztán banánérlelő hőguta, éjjel meg lábujjat takaró alá behúzó tíz fok körüli. Szóval nem sátoroznék mostanság, másnak se ajánlanám!

Másodikként a vírusról. Nem takarodik. Elégségesen gyorsan nem bír innen eltűnni. Napi hírként figyelt jelenség. Az is, ki mit gondol róla. Lesújtó, mint a bányalég, milyen sok ostobaság elhangzik körülötte, miatta. Egymásnak ugró emberek, véleménycsaták. Törvényileg betiltott vírus. Le se lehet írni, hogy van. Demagóg banán és földgázköztársaságokban ez rá a megoldás. De azért a sok partszéli zsebvirológus, akit kórházi takarítónak se vennének fel, meg a számtalan mindent is tudó foteltudós, a sok ezernyi városából ki nem tette a lábát ember formátumú panelházi felfedező, a leghitelesebbnek magát mutató sarki boltban hallottam hírügynökségi önkéntes, na, azok aztán mind tolják a sok süketelést, hoaxot, ál- és ferdített híreket! Blődli és humbug mixelve! Hagyjuk is… „Bár munkádon más keres…” Tessék csak folytatni ezt az idézetet! Sok mindenre magyarázatot ad!

Harmadikként a szomorú arcú szentekről, akikkel volt szerencsém a nyáron ismerkedni. No, semmi égbe utazásról nincs szó, csupán a csodás Gömör gótikus templomaiban megmaradt freskókról, amelyekről fényképfelvételeket készítgettem. Kedvesek ők. Békések, sápadtak, a sok fényben hunyorognak szinte. Ismeretlen mester, mesterek ecsetvonásai által kerültek a falakra. Nyolcszáz éves a legidősebb, a fiatalabbak hatszáz és ötszáz körüliek. Hány tél az? Hány nyár? Mennyi ima is? Szeretnivalók ők, minden esendőségükben, elnagyoltságukban, kicsit bambácskán is.

Negyedszerre meg hát a szabadságról. Mániám. Abból egy centet se. Sajtóéból, emberéből, nemzetéből, országéból soha! Jottányit se! Nem szabad engedni. Lehet csaholni kétféleképpen. Tudom én. Farkasok vagy kutyák módján. Egyetlen drága Sándor, de jól megírta. Hát, ha ő úgy, én miért is tennék másképpen? Farkasok oldalán maradtam. Itt van az emberség, az a fajta, amelyik önzetlen és egymásra figyelő. De jó megtapasztalni! Még létezik. Meg az igazi szeretet, az a biztonságot adó és védő is. Családé, kevés baráté, az erőt ad. Ajánlom mindenkinek házi használatra! Vény nélkül kapható és adható. Ki ne hagyjam a felebaráti szeretetet, amelyről a könyvek könyve beszél. Hogy kevés az olvasó? Kevés a jó szövegmagyarázó is. Nekem ezzel is szerencsém van. Öreg plébános ismerősöm is van, aki engem messziről figyel, ővele, atyai segítőmmel sok év után újra találkoztam. Ugyanazon a napon, amikor megtapasztaltam, milyen fontos is a jókedvű és jószándékú segítőkészség. Igen, van ilyen! Ebben volt részem idén a Csermosnya völgyében, Lucskán, a falu közmunkásai részéről egy apró balesetnél. Vízmosás fogta autómat egy mozdulattal kibillentették! Aztán utat mutattak, hol s merre keressem a pompás huszita erődtemplomot, még kicsit elbeszélgettek, mi dolgom arrafelé, aztán siettek a dolgukra. Tiszta, szép emberek! A tisztelet, azt is hadd említsem, azt, amely egy fiatal pályatárstól érkezik. Aki legszívesebben irodalmat írna, de bérszámfejtő multicégnél, mert élni kell. A tisztelete jóleső. Sok évtized múlva kívánom, kapja majd vissza! Na, itt van még a munka, erről is essen szó. Hogy ami, mióta rokkant, korlátozott vagyok talán még fontosabb napi lételem, mint azelőtt? Ez van! Ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek. Ki tisztességgel dolgozik, nem marad ideje és ereje felesleges dolgokra. Mert letisztul, s nem is keresi, kívánja azokat a felesleges dolgokat! Nyár vége. Barkán már a búcsúkor megfordult. Forduljon jobbra mindenkinek sora! Nyárnak vége lassan, lassan vége már!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 33. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?