Kép Shutterstock
Még nem tartunk ott, ahol szeretnénk. Gyakran érezhetjük ezt magunkban, akár a fizikai dolgaink megélése közepette, akár odabent, a szívünk tájékán.
Nem ott és úgy élek, ahol szeretnék, vagy éppen nem azzal, akivel szeretnék. Egyértelműen magunkra süthetjük a bélyeget: még nem tartok ott, ahol szeretnék. Ez a mai társadalom rákfenéje. Hajszolunk olyasfajta külső dolgokat, amelyekről elhittük, mindenképp szükségünk van rá, nekünk is kell, hogy legyen, ha a szomszédnak is van. Óhatatlanul hasonlítgatjuk magunkat, megtörtént-e már, odaértünk-e, megszereztük-e?
Ha a belső igényünk szülte az adott elérendő, megszerzendő dolgot, vagyis ha onnan, a szívünk tájékáról érkezik a belső kérés, akkor rendben van. Hiszen annak a dolognak az elérését, magunkévá tételét egy belső erő hajtja. Ha viszont az a motivációnk, hogy nekünk is olyan legyen, mint a szomszédnak, a rokonnak, az utcában élőnek, ha csak azért akarok valamit, hogy a státust szimbolizálja mások számára, veszett ügyről van szó. Nem azért, mert nem tudod megszerezni, biztos vagyok benne, hogy igen. Az ok azonban sokkal prózaibb.
Ha nem belülről fakad az igény, sosem fog téged örömmel eltölteni sem a birtoklása az adott tárgynak, dolognak, sem a megszerzéséig vezető út.
Így arra buzdítalak, mindig azt hallgasd, ami belülről jön, ami a te szíved vágya, még akkor is, ha ez messze eltér attól, ami az átlag, vagy amire a szomszéd vágyna. S ha már itt tartunk, és azonos a hívás a belsőddel: inkább élményeket gyűjts, ne tárgyakat!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.