Fotó: Unsplash
Ne feledjük, hogy nem nagy, de nagyon nagy dolgok vannak ebben az összekuszált, lassan áttekinthetetlen világban.
Lépten-nyomon találkozunk lehetetlen dolgokkal. Más volt azoknak, akik valakinek tartották magukat. Ki-ki a maga fészkében, klubjában, kávéházában vitatta meg a történteket, helyeselte vagy elvetette a maga módján. Másképp ítélik meg ugyanazt illatos cigarettafüstös kávéházban, mint az olcsó pipadohány szagában. Másképpen a bacsa a magas bércek tövében, a friss levegőn, mint az olajos gyári munkás vagy a széles rónákon verejtékező paraszt. A hírek is lassúbb lábon jártak – loptak kicsinosítva, fehér gallérral, vagy piszkos kezekkel lóistállón keresztül. Mindenhol mást, ami nem volt odaláncolva. A fehér inges sikkasztott, a szegény csent vagy rabolt. És amikor kirobbant az ügy, hallgatott, amiről tudott.
Mára megváltoztak a viszonyok, egymást rágalmazzuk, mellőzve a jólneveltség minden szabályát. Van minden, szócsatától a sárdobálásig. Ne csodálkozzunk azokon, akiknek a kavargó hírek emésztési zavarokat okoznak. Az emberi kíváncsiság nem ismer határokat. A fő téma ma is az, hogy ki, mit, illetve mennyit. Kora hajnalban az ideiglenes büntetés-végrehajtási épület kijáratánál várakoztak a média fotós, filmes tudósítói. Mindenki a szája íze szerint ítélkezett, ki kevesellte, ki sokallotta a büntetést. A kamaszkorú fiút, az egyik omladozó viskó lakóját elfogták, amint az erdőből állítólag hulladék fát cipelt otthon fagyoskodó kistestvérei számára. A tetten ért vézna gyerek által cipelt fa mennyisége és annak pénzbeli értéke messze elmaradt a sikkasztási összegektől, de a törvény értelmezése szerint idegen tárgy engedély nélküli eltulajdonítása lopásnak minősül. Többen sajnálták, mert valóban rá voltak utalva a tűzifára. Nagyon nehéz egyenlőségjelet tenni e kétfajta bűn közé, bár mind a kettő elítélendő, bárki is a tettes. Hova jutnánk, ha figyelembe vennénk a sikkasztó egyén múltbeli vagy pillanatnyi pozícióját. Sőt, a magas pozíció betöltése megköveteli a hibátlan morális profilt. A választópolgárok, akik bizalmat szavaztak neki, hittek szavainak. Most keserű szájízzel csalódtak benne. Ám a szánalom, a sajnálat sem lehet mentség. Ha valaki hiányban szenved, ne szégyellje, kérjen, mert a jószívű emberek még nem haltak ki. Az Úr sem feledkezik meg a rászorultakról, ahogy a jószívű adakozók sem.
És ti, akik valakiknek tartjátok magatokat, megvan mindenetek, amit a szemetek-szátok megkíván, legyetek tartózkodóbbak. Ne dőzsöljetek, mint kapzsi harácsolók, segítsetek azokon, akik bármi okból hiányt szenvednek. E nagy járvány ideje alatt – és később még inkább – meg fogják érezni a gazdaság stagnálását. Már ma is sokan vannak állás, bevétel nélkül, senki sem tudhatja, nem kerül-e a rászorultak soraiba. Adja az Úr, hogy ez a sor rövid legyen, mind időben, mind számban.
Puss Rudolf, Somorja
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.