Csanda Gábor: Napló. Tűz van, babám

Aztán meg: nincs háború, szerencsére, szerencsére nem nálunk van háború, még, még élhetnénk nyugodtan, nagyokat lélegezve, nem könyvek meg kávétasakok, mit tasakok: zsákok közt, pedig köztudott, hogy a kávé nem áll el, egyszerűen megöregszik, fél év alatt már se illata, se íze, vagy ahogy mondják, teste, elveszti a testét, de nem, teneked mindig bele kell magad valamibe lovallnod, normális vagy egy kis ideig, egy minimális időre, aztán feltámad az aktuális mániád, és függővé válsz tőle, de legalább jutnék eszedbe, mikor az üzletben a kilós csomagolású kávéért nyúlsz, vagy amikor ismét rendelsz, meg sem várva, hogy elfogyjon, nem hogy elfogyjon, meg sem várva, hogy csökkenjen egy kicsit a szerzett kávé mennyisége, látod, ezért van az, hogy mi mindig öreg, állott, se színe, se íze, se sava kávét iszunk, és szerintem nem is azért iszunk ennyi, mérhetetlenül sok kávét naponta, mert ennyire szereted, teneked azért kell folyton kávét innod, hogy legyen helye az újabb kávénak, hogy vehess, vásárolhass, halmozz, dugdosva raktározz, tudod, folyton attól féltem, hogy betemet minket ez a sok könyv, hogy maga alá teper, hogy elveszi tőlünk a légteret, az életet, hogy az ennyi könyv már nyomasztó, káros, de sosem gondoltam volna, hogy a könyvek mögött is kávé lesz, meg köztük is, meg mellettük, az ágyunk alatt, jó, hogy nem az ágyunkban, hogy egyszer a könyveinket is felülírja valami más, és tudod, most, hogy inkább kávé közt élünk, mindig és mindenütt csak kávéval, már előre félek, mi lesz a következő hepped, ne, ne szólj közbe, a következő mániád, a tea, a zöld tea a világ minden részéről, de ez már nem a következő, ez már szintén van, egyszer csak lett ez is, mint ahogy a vírusjárvány, a háború Ukrajnában, mert már kávé- és teamániás vagy, ezekkel fekszel le, ezekkel kelsz, ezekre gondolsz álló nap, ezeken jár az eszed, meg vagy zakkanva, mindig is meg voltál, pár éve még borral volt tele minden a lakásban, nyúltam a krumpliért, és borok álltak a kezem útjában, kerestem a tésztát, borok voltak a helyén, az asztalod alatt, a szekrényed tetején, a polcok közt, a fiókban, mindenütt bor volt, látod, azt legalább csak halmoztad és nem ittad, nem is értettem, mért vásároltad, hiszen soha meg sem kóstoltad, de szerintem még a bor is egészségesebb, mint a kávé vagy a zöld tea, ne szakíts félbe, nem azt mondtam, hogy káros a zöld tea, hanem hogy ennyi kávé meg tea mellett kész csoda, hogy élsz, de az is csoda, hogy egyáltalán én élek ilyen körülmények közt, vagy hogy veled, látod, ígérgetsz, hogy most vettél utoljára kávét, de nekem nem ez a bajom, jól tudod, hiszen ha tényleg szereted, hát vegyél, akárhányszor csak elfogy, vegyél, de emberi léptékkel, két, legföljebb három emberre számolva, vegyél minden héten egy kilót, de ne többet, idézgeted Simone Weilt, hogy tanuljuk meg szeretni, amink van, ehelyett viszont egyre csak mást tanulsz, mást szeretsz, emlékezz csak, milyen nehéz volt leszoknod a jégkrémről, és hogy mennyit spájzoltál belőle a mélyhűtőben, nagy kerti partikat rendezhettünk volna jégkrémből, dőlt ki, amikor nyitottam az ajtaját, előtte volt a müzli, és hiába, hogy ímmel-ámmal etted, folyton vásároltad a müzlit is, mindenhonnan müzli potyogott, hogy az ízesített joghurtról ne is beszéljek, de említhetném a proteines rudacskákat is, ezeket a káros édességeket, kétlem, hogy ne tudnád, mennyire károsak, ha már nekem nem hiszel, aki csak a javadat akartam mindig, most is, legalább a józan eszedre hallgass, mit gondolsz, mi az a protein?, valami elixír, amitől megfiatalodsz, megszépülsz, netán kinő a fogad vagy a hajad, tegnap is, ugye, levitted a kutyát sétálni, és egy nagy doboz kávéval jöttél föl, azt csak te hiszed, hogy nem látom, mert amúgy, ha nem szuszakoltál volna már be mindenhová kávét, tán észre se venném, de elég csak kinyitnom a cipőszekrényt, és látom, hogy már az is tele van kávéval, a sapkás-kalapos polc is, a számítógéped möge is, nyithatnánk kávéboltot, tán hozna valamit a konyhára, mert a kávéraktár, ha hiszed, ha nem, nem hoz, és csodálkozol, mért nincs pénzed, én meg azon, mért csodálkozol és min csodálkozol… és, légy szíves, ne vegyél több olajat, többedszer kérlek, nem tudom hova tenni.

Csak olaj a tűzre.