Nézet

Napló: Örvény

Ülsz a padon. Fölfelé nézel. Fölötted egymásba boruló fák koronája susog a szélben. Mozgó zöld rengeteg. A levelek közt örvénylik a múlt. Megannyi kérdőjel, ki nem mondott titkok, ősök elfeledett traumái.
author
Marosz Diána

2022. január 31. 11:33

Vasárnap
- Canva

Bántás, magány. Félelmek. Forog veled a zöld örvény. Szédülsz. Úgy érzed, súlytalan vagy, alaktalan gomolygás az életed. A mélyben a fájdalom vár. Tompán zúg, hallod a hívását, de nem akarod neki átadni magad. Küzdesz, ne nyeljen el az örvény. A mélybe érve elrugaszkodsz a folyófenéktől. Minden izmodat megfeszítve egyre följebb és följebb úszol, a fény felé. Ha majd felérsz, megtalálod minden kérdésre a választ, és végre kibékülsz önmagaddal. Ha majd felérsz…

***

Amikor ezt írtam, forró nyár volt, én pedig a kórház kertjében ültem, évszázados fák árnyékában. Végtelen hosszú napok során át kerestem a választ életem nagy kérdéseire. Próbáltam életben maradni, próbáltam egyensúlyba kerülni önmagammal, hogy majd legyen erőm és bátorságom meghozni a döntést: hogyan tovább. Mert azt tudtam, hogy dönteni kell. A régi életem – összes szépségével és fájdalmával – egyre távolabb került tőlem. Azt hiszem, minden ember életében eljön egyszer egy ilyen válaszút. Nevezhetjük életközépi válságnak is. Amikor választania kell, mit kezdjen a maradék életével. Amikor megkérdőjelezi, amiben addig élt – hitet, életcélt, munkát, emberi kapcsolatokat… Amikor szembesül azzal, hogy csak egy élete van, és egyre kevesebb ideje marad eldönteni, benne maradjon-e valamiben, ami fáj, de megszokottságával mégis támaszt jelent, vagy merjen kilépni a bizonytalanságba, a félelmetes ismeretlenbe. Amikor csatát vív a saját lelkiismeretével: tényleg önzőség-e, ha már nem tudja megbocsátani a bántást, az összeszorított fogakat, az öklelő tekintetet, az ordítozást. Amikor próbálja eldönteni, mivel okoz kevesebb kárt a gyerekének: ha tétlenül nézi, ahogy tépik a haját, kitekerik a kezét, vulgáris szavakkal illetik, vagy ha menekíteni próbálja, s ezzel felborítja a gyerek megszokott életét, biztonságérzetét. Amikor egyre nehezebben viseli, hogy állandóan csak hibát találnak benne, s előre retteg, mit csinált már megint rosszul. Amikor nem tud szabadulni az érzéstől, hogy semmihez sem ért, hogy elfecsérelte minden talentumát, hogy egyedül képtelen lenne megállni a lábán.

Most hideg tél van, a fák koronája helyén csupasz ágak meredeznek. Nem vagyok már kórházban. Élek, dolgozom, gyerekeket nevelek. Néha belefeledkezem a munka, a beszélgetés, a játék örömébe. Igyekszem észrevenni minden pici szépséget, minden fénysugarat. Igyekszem elhitetni magammal, hogy képes vagyok végigcsinálni. Igyekszem fönnmaradni a felszínen.

De a mélyben ott van az örvény, ott van még mindig, és gyakran úgy érzem, könnyebb lenne megadni neki magamat, engedni, hogy lehúzzon a mélybe. Túl messze van a fény, túl erős az örvény húzása, túl fáradt vagyok. Hatalmas víztükör nyomása nehezedik a mellkasomra. Kevés a levegőm. Úgy érzem, csak millimétereket haladok. Megbénít a félelem.

Egy rémült kislány lakik bennem. Egyedül hagyták a rácsos ágyban, és elmentek valahová. Csak egy maci volt a társasága, sárga szőrű és kék hasú. Műanyag szeme forgatható. Azt forgatta egyre, hogy kibírja valahogy, hogy ne győzze le a rettegés. Régen volt már, a kislány azóta felnőtt. Gondolatban magamhoz ölelem. Ne félj, csillagom, hazajöttem, ezentúl sohasem leszel egyedül.

Mégis vissza-visszatér a rémület. Váratlanul, minden előzmény nélkül kopogtat. Vadul dobog a szívem, levegő után kapkodok. Körülnézek, körülöttem emberek, semmi vész. Nem értem. Megint itt a kisgyerek. Aki úgy érezte, sohasem lehet elég jó, nem fogják szeretni, csak ha mindent tökéletesen csinál. Aki rettegett a magánytól.

Két ember lakik bennem, mondtam a múltkor a pszichológusnak. Egy sérülékeny, mindenáron megfelelni akaró lány, és egy erős, felnőtt nő. Ők harcolnak egymással. Azt szeretném, hogy a második énem győzzön. De közben kételkedem benne, hogy tényleg győzhet.

Elrugaszkodom a folyófenéktől. Úszom fölfelé. Lassan, nagyon lassan. Fogy az erőm.

Felérek-e valaha?

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/4. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

 

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Nagy Mari

Meggyötört lelkű nőkből jeles

hirman k

Hirman: Az időjárás sem ment meg minket, kemény télre kell felkészülnünk

szurkolok k
Frissítve

TRAGÉDIA: Több százan meghaltak egy focimeccsen, miután szurkolók elözönlötték a pályát (VIDEÓ)

kadirov

Kadirov atomfegyverek bevetésére szólította fel Putyint

kamion k

Oroszország kitiltja az európai közúti fuvarozókat

pisztoly

Részeg rendőr lövöldözött Felsőszeliben, mert hangosan ugatott a szomszéd kutyája

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.