Ismét magunk mögött tudunk egy évet. Milyen volt? Ki-ki mérlegelheti magában. Vannak emberek, családok, akik szerencsésnek mondhatják magukat.
Nem voltak anyagi gondjaik, és a vírus is messze elkerülte őket. De nagyon sokan elsiránkozhatunk az elmúlt év eseményei felett. Sokan a vírus okozta betegségek, családtagok elvesztése, munkanélküliség és más sajnálatos tényezők miatt. Hány család őrlődött a pénztelenség malomkövei között? Különösen olyan családok, ahol gyermekek vannak. Nevelni, iskoláztatni kell őket, családfenntartók maradnak nemegyszer munka nélkül leépítés, nem megy az üzlet címen. Pedig annak idején Mečiar megígérte, hogy Szlovákiából második Svájc lesz. Hát neki be is jött, meg sok más ügyeskedőnek, akik azóta már multimilliomosok lettek.
Új évbe léptünk. Mit várhatunk az élettől, amikor rögtön hatalmas áremelésekkel kell szembenéznünk? A nyugdíjasoknak 1,3 százalékkal emelték a járadékukat, az élelmiszer- és energiaárak meg talán 10 százalékkal is emelkedni fognak. Csak bízhatunk abban, hogy nem így lesz, mert ha igen, akkor sok ember jut szegénysorsra. Nem akarok ünneprontó lenni. Nadrágszíjszorítás? Mégis hogyan, miből? Az életünkről, sorsunkról gondoskodó egyének jobban odafigyelhetnének ezekre a tényezőkre. Szlovákia gazdag országként volt minősítve. Így emelkednie kellene az életszínvonalnak minden évben valamennyire. Sajnos, még sincs így. Nekünk, idős, beteg embereknek, akik ledolgoztuk az életünket abban reménykedve, hogy nyugodt öregkor vár majd ránk, szertefoszlottak a reményeink. Még abban sem bízhatunk, hogy egy nyugdíjasotthonban fogjuk leélni hátralevő éveinket, mert még arra sincsenek megteremtve a szükséges anyagi feltételek. Most már csak bízzunk a csodákban és abban, hogy mi, köznapi emberek közelebb kerülünk egymáshoz, megértőbbek, segítőbbek leszünk egymás iránt. Hogy méltán nevezhetnek bennünket embernek.
Tóth Éva, Kassa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.