Madarat tolláról. KOPERTA

Vasárnap

embert barátjáról ismerni meg. Gyerekkoromban sokszor hangzott el ez a mondás, szinte minden gyerek és felnőtt szótárának része volt. Elgondolkodtat, hogy mostanában ritkán hallani, mintha nem is létezne. Vajon miért? Több aspektusból szeretném megközelíteni a témát.

Nem is sejtjük, hogy a magamfajta honpolgárnak, egyszerű embernek, a tömegek egyik tagjának sok-sok embertársammal milyen hatalmunk, befolyásunk van abban, hogy jobban alakítsuk sorsunkat, sőt magát az emberiség sorsát. Nagy kár, hogy nem úgy élünk vele, ahogy lehetne, hogy nekünk, a hangyanépnek is jobb legyen. Pedig csak egy csipetnyit kellene figyelnünk az eseményekre. Mert kezünkben a választás lehetősége, a demokráciának az a vívmánya, amit jobban is kamatoztathatnánk, ha okosabban, megfontoltabban szavaznánk olyan emberekre és pártokra (ha már ez a szabály, és nincs jobb), akik a mi érdekeinket legalább ugyanolyan intenzitással képviselnék, mint a sajátjaikat, esetleg még sokkal jobban is. Hiszen a mi szavazataink által van csak lehetőségük arra, hogy szolgáljanak, és ne uralkodjanak felettünk önkényesen, ahogyan nekik tetszik. Meg vannak érte fizetve nagyon jól. Még jobb lenne, ha ezt meg is érdemelnék. Tisztelet a kivételnek. S ne olyan törvényeket hozzanak, amelyek java része az ő érdekeiket szolgálja. S hogy kik ők? Sokkal egyszerűbb a szelektálás, mint gondolnánk. Mindenki tudja, hogy nem volt még olyan forradalom, sem háború, amelynek ne a kisemberek tömegei, kiskatonái, szinte még suhanc gyerekei itták volna meg a levét. S történt mindez az őrült, elmebajos vezéreknek megválasztott agresszorok miatt. Több olyan könyvet olvastam el, amely a közvetlen harcteret mutatja be, s olyat is, amely a megnyomorított menekültek, elesettek életét. S mit mondjak? Az én apám is a málenkij robot áldozata volt 1945-ben, 34 évesen. A négy kiskorú gyerek egyike vagyok, sorrendben a harmadik, négyéves a négy között. A legkisebb két-, a legnagyobb nyolcéves volt. Itt maradtunk apa nélkül. Lehet, hogy a gondolkodásomra ez is rányomta bélyegét, mert mindig minden nehéz esemény kapcsán a kisemberek és a nagy tömegek érdekeit tartottam a legelső helyen. (Kár, hogy a kis- és nagy királyok nem ugyanezt teszik). Erről még sosem írtam, nem is beszéltem, csak szülőfalum és legszűkebb környezetem tud róla. Személyesnek tartottam, pedig talán nem is az.

S most szeretnék visszautalni a címre. Rémisztő, hogy amíg a múlt században csak két-három agresszornak is sikerült világégéseket, nagy háborúkat szítani, addig a 21. században az agresszorok többszörösét vélem felfedezni. Nos, mi lehet ennek a vége, ha mi ismét melléjük állunk, és hagyjuk romboló politikájukkal mérgezni életünket? Kik is a magyar kormány legközelebbi szövetségesei, „barátai”? Minden olyan ország, melynek vezérei nagyon is hajlamosak az agresszióra! Nem nehéz őket felismerni. Mind egyforma. Nem kell hozzá nagy ész, hogy lássuk, mi van a szándékaik mögött. A tények magukért beszélnek. (Mi nekik egy Capitolium fegyveres megtámadása?) Sorolhatnám, hogy bebörtönzik, megsemmisítik az ellenzéket, mert mindenkit eltakarítanak, aki az útjukban áll. Képtelenek vagyunk arra, hogy tanuljunk a múlt rémtetteiből, s teret engedünk annak, hogy megismétlődjenek? A 2. világháborúban minden család, minden ember érintett volt, nemcsak én az apám révén. S ha valaki mégis megúszta, nem úszta meg a rokona, barátja, ismerőse, szomszédja a borzalmak borzalmát, vagyis mindenkinek volt vesztesége. Ez nem demagógia.

Ez volt az első aspektus, jöjjön a második: Ha a magyar politikai elitet hallgatom, az az érzésem, hogy a 19. században élek. A tájékozódás érdekében rájuk vagyok utalva (máshoz nincs hozzáférésem), és nagyon nem tetszik, amit látok, hallok. Ellenvélemény nem létezik, mert nem engedik. Az ellenzék nem kap teret, elszigeteltségbe van kényszerítve. Az országot semmiről nem tájékoztatják, ami számukra nem megfelelő. Teljes dezinformáltságban tartják a népet. Így könnyű választást nyerni. Ez lenne a 21. századi európai demokrácia és az emberi jogok kötelező gyakorlása? Hogy a 21. században egy nagygyűlést a 19. századi Kossuth Lajos nótájával zárjanak be, hát… mit mondjak? A Kossuth-nóta óta eltelt kis híján 200 év, s mi még mindig a nemzeti érzelmek feltüzelésével akarunk választást nyerni? Hát hol élünk? Hát… a múltban. Oda terelnek bennünket. Hová lett a közbeeső 200 év? Nincs. Ki van törölve. Átugrottak 200 évet csak azért, mert ha már másuk nincs, amivel agyakat mossanak, egy szép barna, lovát karéjozó, de magyar huszárral csak sikerül tán. Szegény nemzeti és területi integritását vesztő Magyarország. Mióta a jelenlegi garnitúra kormányoz, békeidőben is mindig hadiállapot van, abban tartják céltudatosan. Tényleg nem adatik meg neki a szabadság. Legyetek ti csak kiszolgáltatva nekünk, mi majd megvédünk. S közben nem vesszük észre, hogy ez nem más, mint foggal-körömmel való ragaszkodás a hatalomhoz, mert a gyűlölet talaján építkezik. Mindig háborúznak egy kreált, nem létező ellenséggel. Mindig harcolnak valakik ellen, akik nincsenek. Mindig megvédik a magyar embereket a senkitől és a semmitől. Ez tényleg kész kínröhej. Nem fárasztó ezt az állapotot állandó jelleggel ébren tartani és a végtelenségig feszíteni? Ehhez nem szabad még jobban hozzászokni, és nem szabad megengedni sem. Én tőlük védeném meg nemcsak Magyarországot, hanem a világot is. Nem akarok álarcos Anonymus lenni, de tartok tőle, hogy a nagy hőbörgés még csak vár ránk.

Még egy aspektus. A vezér szájából hangzott el: „Az EU elszovjetesedik s Brüsszel elmoszkvásodik.” De a jéghegy csúcsa az volt, hogy: „A brüsszeli bürokraták most a gyerekeinket vették célba.” (Hát mit képzelnek ezek az emberevők magukról, mi ezt hagyni fogjuk? Mondom én.) Nos igen. Ezúttal nem a keresztények, hanem a gyerekek lettek túszul ejtve. Mi majd kiszabadítjuk őket. Mi lehetne szimpatikusabb kampánytéma? Gratulálok. Megint generáltak egy témát, tudva előre a reakciókat rá. Megvédjük, harcolunk értük, jó hangosan mantrázva a nap minden órájában, és megnyerjük a választásokat. Nagyon átlátszó, kiszámítható trükk, és mennyien bedőltek neki. (Van ember, aki nem lát át rajta?) Eddig a kutya sem tudta, hogy lehet nemet változtatni, vagy ha tudta is, rá sem hederített. Most bezzeg a legkisebbektől a legöregebbekig mindenki megismerkedik vele a kormány jóvoltából. Ennél nagyobb kampányt még Brüsszel és Amerika sem tudna generálni, az biztos. Ez a téma az emberek 99,99%-ának eszébe sem jut, az a kis töredék meg csináljon, amit akar. Néha az az érzésem, hogy az idő haladtával próbálnak minket belehajszolni az elmebajosok táborába. Nem találok rá jobb szót. Gyártják a nem létezőt, hogy létezzen. Pont ezzel zavarják meg a fejeket. De vigyázzunk, mert az elmebaj is lehet ragályos egy idő után, mint a Covid–19. Védekeznünk kell ellene, amíg nem késő. Eljöhet az idő, amikor drágán fizetünk meg érte. A történelemben még mindig így volt. Ne legyen igazam! A világot azoktól kell megvédeni, akik így politizálnak. S mi, választók ezt simán megtehetjük. Ne legyen minden a feje tetejére állítva, mert a fejenállásban nehéz az egyensúlyozás. (Éppen ez a cél.)

Az egész mondókámat azzal akartam kezdeni, hogy: Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert félek is, és nem merek, la, la, la… 18-szor, és a strófának vége. Hát ennek ellenére elmondtam, mert a világot megváltani akaró énemből sem kiöregedni, sem kimászni nem tudok, és nem is akarok. Nem a jól megmondtam megmondó, hanem az aggódó, féltő és figyelmeztető ember szól belőlem. Bárcsak elmondhatnám a világ összes nyelvén mindenkinek ugyanezt. Mert ez a jelenség minden ország minden népét veszélyezteti. A miénket is, ha nem vagyunk eléggé éberek, és céltudatosan szavazó állampolgárok. Remélem, termékeny talajra is találok, s vagyunk elegen, akik hasonlóan gondolkodunk.

Befejezésként még leírnék egy Karel Gott-tól hallott mondatot: „A globalizáció nem tegnap s nem ma kezdődött el, hanem már kétezer éve e felé haladunk.” Vagy azóta, mióta ember él a földön, mondom én. Ez a téma is megérne egy eszmefuttatást.

 

Gál E., Kassa

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?