Kép Unsplash
Nem győzzük lépten-nyomon figyelmeztetni a fiatalokat, de nem csak őket, hogy legyenek nagyon óvatosak az utakon eszeveszetten száguldozó motorosokkal. Akárcsak a fürge ujjú zsebtolvajokkal.
A múltban történt, hogy munkába menve rövid bevásárlást végeztem. A közeli templom bejáratánál két szánalmas képű alak ácsorgott. Illedelmesen megszólítottak, hogy nem tudnám-e egy kicsit anyagilag megtámogatni őket, mert ma még nem ettek. (Én sem.) Aprópénz hiányában a vásárolt áruból nyújtottam át nekik két friss kiflit. Betértem a templomba. Kijövet a két alak már nem volt jelen, de nem messze eldobva ott hevert a nekik ajándékozott péksütemény. A tanulságot levontam. Hasonló eset, amikor a patika bejáratánál egy-egy elhanyagolt külsejű nő pénzt kunyerál, hogy kiválthassa a gyógyszerét. Ilyenekkel gyakran találkozunk más-más variációkban, az összeg az egy-két eurótól a horribilis tételekig terjed.
A nagypolitika szolgálatába szegődöttek szülik az újabbnál újabb és rafináltabb ötleteket, hogy hogyan kell más nyakán élősködni. De vannak mások is az ellenkező oldalon, akik addig siránkoznak, amíg nem kapnak valamit. Ennek kimagasló formája az, amikor azok panaszkodnak, akik nem elégedettek a támogatással, és követelőzően lépnek a porondra. Vannak naiv vagy nem objektív források, amelyek ebben nagy erőkkel, dobveréssel támogatják őket. Sajnos, nem egyforma mércével mér a világ. Lásd a második világháború alatt és közvetlenül utána létrejött népirtást. Azóta hányszor és hány helyen! A világ nem látja vagy nem akarja látni, hogy kisebbségben levőket sanyargat.
Ilyen eseteket óvatosan kell megítélni. Egy bibliai történet jusson eszünkbe, amikor az eladósodott szolgának megbocsát az ura. De a szolga hasonló esetben nekitámad annak, aki neki tartozik, és követeli a tartozás megadását. Ez történik nagyban, amikor a többségben lévő nemzet lépten-nyomon igyekszik elfojtani a kisebbséghez tartozókat. Ha erre valaki rámutat, máris rohannak fűhöz-fához panaszuk orvoslására. Itt és most megmutatkozik a képmutatás. A világ kicsinyes megítélése és értékelése, mint a történelem folyamán annyiszor, folyamatban van. Hogyan ítélték meg ötvenhatot, hatvannyolcat vagy Boszniát és Szerbiát, és sok-sok más kisebb villongást? Legalább saját magunkért gondoljunk át mindent óvatosan, egyszerű paraszti ésszel.
Puss Rudolf, Somorja
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.