Hát igen, ilyen koronavírusos mindenszentek és halottak napja kegyeleti ünnepek Kassán még soha nem voltak, még a világháborúk alatt sem, sem máskor a nagyon viszontagságos 20. században.
A koronavírus megjelenésénél elhangzottak különféle bölcs és idétlen mondások, jóslatok, szó esett egy várható súlyosabb második hullámról, de hogy a látogatók elől a temetők zárva lesznek – az nem. A jogos hivatalos döntések alapján sajnos az is megtörtént, hogy a temetők bezártak már október második felétől november 2-áig, beleértve a kegyeleti napokat is, csak a temetéseket lehetett lerendezni, azokat is nagyon korlátolt részvétellel, a legközelebbi családtagokkal.
Ha néhány hónappal korábban azt mondta volna valaki, hogy mindenszentek napján a templom- és temetőlátogatás helyett órákig, libasorban fogunk várakozni, hogy egy pálcikával megpiszkálják az orrunkat, elnézést a kifejezésért, de bolondnak tartottuk volna. Lám, egy látszólag bolondos dolog mennyire valós és komoly is lehet, hiszen az 1989-es rendszerváltás után már leszoktunk az addigi sorban állásokról. Pardon, néhány hónapig voltak hasonló sorban állások az 1990-es évek elején is, habár kisebb létszámmal, amikor nagy divat lett az orosz Kaspirovszkij népi gyógyász gyógytornája és a gyógymatracok eladása.
Visszatérve a temetőkre, van olyan mondás is, hogy a rossz dolgok esetében sokszor van némi jó is, de ez vajmi kevés vigasz. Míg azelőtt a síroknál, a rokonokkal találkozva emlékeztünk a megholtakra, aztán valahogy áttértünk a mindennapos ügyekre, bajainkra, manapság az otthonunkban a kirakott fényképek és égő gyertyák előtt talán több napon át és nagyobb buzgalommal emlékeztünk saját drága halottainkra, felidézve a szép időket... Az, hogy az országos tesztelés után a negatív igazolással rendelkezők meglátogathatták a temetőket, már nagyon szerényen változtatott az érzelmeinken, és így is sok 65 év feletti kényszerült távol maradni. Itt említendő meg egy szomorú eset: november 6-án a városi köztemetőben a gyászoló család, a rokonok, a kassai Magyar Iparista Klub öregdiák tagjai, a kassai VSS futballcsapat Öregfiúk Klub tagjai búcsúztak a közismert, néhai kiváló focistától, a losonci születésű Csákváry Gézától, aki 82 éves korában, hosszú betegség után visszaadta lelkét a Teremtőjének.
Az utóbbi időben a járvány miatt több magyar vonatkozású rendezvény elmaradt, például az 1956-os forradalom októberi emléknapja, novemberben a már 53. Kazinczy-napok, a Szent Erzsébet-dómban az ez évi búcsút november 15-én csak hat személy részvételével lehet megrendezni. Ez van, ahogy mondani szokás, ezt kell szeretni, túl kell élni.
Ez évben a húsvéti ünnepekről úgy írtam a Vasárnapban, hogy a járvány közepette nem is voltak annyira szomorúak, a mostani kegyeleti emléknapok még a látszatnál is szomorúbbak voltak, így joggal fennáll a kérdés, milyen lesz a karácsony? A templomok nyitva lesznek? Akárhogy is, maradjon meg bennünk a hit, a remény, legyünk fegyelmezettek és figyelmesek elsősorban magunkkal, de társainkkal és a környezetünkkel is.
B. E., Kassa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.