Nézet

Koperta

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A krízishelyzet miatt a postán feladott leveleket csak az után tudjuk besorolni a Koperta rovatba, miután visszatérhet az élet a szerkesztőségbe. Addig, kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza! És írjanak, kapcsolódjanak be a Vasárnap Facebook-oldalának Koperta csoportjába is, ahol rögtön véleményt cserélhetnek bármiről! Legyen körültekintő a következő hetünk is! Vigyázzunk egymásra!
Vasárnap

2020. augusztus 11. 12:18

koperta

Hogy változnak az idő

A minap egy zajos diákcsoport mellett haladtam el, és mivel jó hangosan folyt a diskurzus, világosan érthettem beszélgetésük témáját. Nem lepett meg, diákok lévén, hogy az iskolájukat szapulták. Kifogásolták a színvonalát, hogy mennyire nincs felkészülve az új idők vívmányaira, a távoktatásra, és ilyenek. Felidéződtek bennem gyerekkori éveim. Hogy is volt? Igazi iskola sem volt, igazi tantermekkel. Olajos fapadló, az épületben nem volt vízvezeték, angol WC-ről nem is álmodhattunk. Száraz vécé hátul az iskolakertben. Nem volt központi fűtés, cserépkályhában fűtöttünk, gyakran mi, diákok raktuk rá a tüzelőt. Nem volt menza, napközi, egész napi elemózsiánk, amit reggelenként édesanyánk becsomagolt és betett a táskánkba (vajas, zsíros, lekváros kenyér). Tornaórákra nem volt tornafelszerelésünk, a gyakorlatokat abban a ruhában végeztük, ami éppen rajtunk volt. Tornateremre nem is gondolhattunk. A tornaórák nyáron az iskolaudvaron, télen az iskolafolyosón zajlottak. Sőt a nagyszünetben így rendeztük az iskolaudvaron a focimeccseket is, Alvég Fölvég ellen, gumi- vagy teniszlabdával. Aztán izzadtan, sárosan beültünk az iskolapadokba, és folyt a tanítás tovább.

Halász József, Jászó


 

Alagútügy

A szoroskői alagút megépítése, vagyis meg nem építése borzolja a kedélyeket mostanában a gömöri régióban. Az évek óta ígérgetett és tervezett alagút, amely megkönnyítené a déli útvonalon Kassa felé közlekedők életét. A geológiai tanulmányok (az interneten közzétett adatok szerint) már megvannak, és természetvédelmi szempontból sem okozhatna az építés nagyobb kárt, mint más alagutak esetében. Vagy ez a legjobb módja annak, hogyan kell ellehetetleníteni egy magyarok lakta régiót? A fiatalokat, főleg az értelmiségieket elszippantják a nagyvárosok, a vidék pedig lassan elöregedik. Talán, ha a hegy gyomrát sikerült volna évekkel ezelőtt kiárusítani, és most tízszeres áron el lehetne adni az útépítő vállalatnak, könnyebben menne minden, mások lennének az érdekek. Vagy csak én látom így a dolgokat?

Beke M., Szkáros


 

Hálaadó aranymise

Minden évben hagyományosan Jézus Szíve hónapjában, júniusban vannak az egyházmegyékben a papszentelések. Ugyanekkor ünneplik a jubiláns lelkiatyák is a pappá szentelésük évfordulóját. Ekkor szerettük volna mi is köszönteni aranymisés lelkiatyánkat, Ft. Pintér Zoltán tb. kanonok urat, ám az ismert rendkívüli helyzet miatt, ami hazánkat és falunkat is érinti, a hálaadó aranymisére csak július első vasárnapján kerülhetett sor, amelyet jubiláns lelkiatyánk szűkebb körben és szerényebb ünnepélyességgel mutatott be a Mindenhatónak. A jubilánsunkat a két koncelebráns, a zsitvabesenyői születésű atya, Ft. Mons. Magyar Károly, a volt párkányi esperes, aki jelenleg nyugdíjasként kisegít a szülőfalujában és Ft. PaedDr. Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános, valamint a ministránsok kísérték az ünnepi oltárhoz. Megható volt, ahogy bevonuláskor felcsendült az Ave Maria a község asszonykórusa előadásában. Ezzel is jelezve, hogy az ünnepelt aranymisés atya nagy tisztelője a Szűzanyának. A szentmise énekeit Szabó Béla kántorunk kísérte orgonán. Közreműködött még a templomi énekkar és a helyi cserkészek, akik Ozsvald Norbert vezetésével gitáros énekekkel gazdagították a szentmise liturgiáját. Az evangélium után az aranymisés lelkiatya szólt hozzánk, híveihez, megható szavakkal a nem mindig könnyű, de a mégis mindig szép papi életútjáról ötven esztendő távlatából. Szentbeszédét e rövid fohásszal fejezte be: „Áldd meg, Uram, mindazokat, akik között kegyelmedből szolgálhattam!” A szentmise végén elsőként a két koncelebráns atya köszöntötte szülőfalujuk plébánosát. Ezután községünk polgármestere, Timoranský Gábor mérnök mondott ünnepi beszédet, és az önkormányzat képviselő-testülete nevében átadta az ünnepeltnek Zsitvabesenyő község díszpolgári oklevelét, nagyra értékelve az atya sokéves, áldozatos lelkipásztori szolgálatát. Verses köszöntőt Farkas Gábor mondott a Rózsafüzér Társulat nevében, majd köszöntötte az aranymisés lelkiatyát az egyházközségi tanács, a Szent Mónika-imaközösség, a Csemadok, a cserkészek, a templomi énekkar, valamint az igen tisztelt Grosch tanító házaspár és az idei kis elsőáldozók. Az ünnepi szentmise aranymisés áldással ért véget.

Gubó Ilona tanítónő, Zsitvabesenyő


 

A kisokos

Van belőlük jó pár a földgolyónak mind az északi, mind a déli részén. Úgy viselkednek, mint azok, akik nagyon nagy szaktudással rendelkeznek, ha mindjárt a bizonyítványaik nem ezt igazolják is, sőt nemegyszer az ellenkezőjét. Mihozzánk is költözött egy mindenbe beleszóló egyén, ha kérdezték, ha nem, ellentmondott vagy ötleteket adott.

Mindenki fellélegzett, amikor megkapta a behívót a katonai szolgálatra. A sorozáson a sorozóbizottság egyebek között megkérdezte, milyen fegyvernemnél szeretne szolgálni. A válasza az volt, hogy a határvadászoknál. Az ilyen szándékot mindig óvatosan megvizsgálták, mert mögötte illegális határsértés rejtőzhetett. Ráadásul nem tudta elfogadható érvvel indokolni a kívánságát. Ezért a lőfegyverekhez osztották be, nehéz fizikai munkára. Az ő csenevész testalkata erre szemmel láthatóan nem felelt meg, hát a nehéz kéziszerszámok helyett másodrendű, ha nem harmadrendű beosztást kapott, vagyis fuss ide, fuss oda lett. Ő hordta a vasúti pályán dolgozóknak az ivóvizet, és ha a csapat kint dolgozott a nyílt pályán, a gépek zaja elnyomta a közeledő szerelvény zaját, kellett hát egy figyelő, aki időben figyelmeztette a többieket a közelgő szerelvényre. Ezt az egyszerű, de nagyon felelősségteljes tevékenységet is a mi kisokosunkra bízták. Minden jól ment addig a napig, amikor elbámészkodott, és a pályatesten dolgozó munkások az utolsó pillanatban vették észre a veszélyt, s ugrottak el a sebesen közeledő vonat elől. Senkinek nem esett baja, de a büntetés nem maradt el. Tekintettel fizikai adottságaira, nem mehetett máshova, mint a konyhába mosogatónak. De ez sem változtatott a magatartásán. Okoskodásai miatt sokszor letorkolták, pláne a rossz híre miatt a vonatügy után.

A katonai szolgálat leteltével rövid időre visszakerült régi munkahelyére. Az okoskodást egy fokkal lejjebb vitte. Majd megnősült, elkerült vidékre, de ott sem lett sikeres a falusiak között. Nagy dumáiért kicsivel kíméletlenebb módszerekkel torkolták le. Még voltak kisebb fellángolásai mint mindenbe beleszóló kisokosnak, de lassan leszokott róla, vagy visszafogta magát. Ahogy új környezetében mondogatták, benőtt a feje lágya.

Puss Rudolf, Somorja


 

Az önérzetes hazafi

Mikor Příbramban voltunk, mint őrszolgálati alakulat az első hadsereg főparancsnokságán (vrchné velenie prvej armády), a srácok kimenőn jártak. Nos, hová megy egy magára valamit is adó katona? Hová vezet az első útja? Igen. Pontosan. Miután végigjárta a város nevezetességeit, megnézte kulturális értékeit, kiállításait, múzeumait, meglátogatja a helyi könyvtárat is… Lókakát! Csak ki akartam próbálni, odafigyelnek-e arra, amit írok. Minden magára valamit is adó katona első útja a legközelebbi kocsmába vezet. Majd a másodikba, a harmadikba, és ezt addig folytatja, míg el nem fogy a pénze, vagy már kezdenek rogyadozni a lábai a sok elfogyasztott alkohol súlya alatt. A srácok is öntudatos katonák voltak. Végigjárták a stációkat. Az egyik kocsmában összehaverkodtak a helyi bányászok asztaltársaságával. A város környékén uránbányák voltak. Szó szót követett, megkérdezték tőlük, hogy milyen az élet a bányában, lehet-e sokat keresni? Az egyik bányász megválaszolta a kérdést: „Jde to hoši, když je parta osum, devět, bere!” (Megy ez srácok, ha egy parti nyolc, kilenc tagú, lehet keresni!) Ez a mondat valóságos szállóigévé vált a századon belül, bármilyen kérdésre lehetett válaszolni vele. Mondjuk, valaki megkérdezte, mennyi a pontos idő, azonnal jött a válasz: Jde to hoši, když je parta osum, devět, bere!

Egy hónap elteltével visszatértünk alapbázisunkra, Tachovba. Az életünk visszazökkent a hétköznapok monoton egyhangúságába, de a mondat maradt. Mígnem az egyik napon toborzók érkeztek a laktanyába Ostraváról. Bányába kerestek munkaerőt, és kecsegtető ajánlatot tettek. Azoknak, akik hajlandók aláírni hároméves munkaszerződést, öt hónappal megrövidítik a kötelező katonai szolgálatukat. A századon belül volt egy tíztagú baráti társaság, akiket az alkohol imádata kötött össze. Szerintem mindennemű baráti társaság középpontjában kell lennie közös valaminek, ami a társaságot összetartja. Lehet ez a gyereknevelés, a vallás, szabadidős elfoglaltság, munka vagy éppen az alkohol imádata. Gondolom, most sokan felkapták a fejüket, hogy egy mondatba sűrítettem a gyerekeket nevelőket az alkoholimádókkal. Remélem, nem asztal alatt vagy nyitott szekrényajtónál olvassák az újságot, és mialatt felkapták a fejüket, nem ütötték be valamibe, de ez így van. Kell lennie egy közösen imádható dolognak. Szóval ez a tíztagú társaság azonnal kapott a lehetőségen, és aláírták a munkaszerződést. Az aláírók közül csupán Molnár tudta, hogy mit vállal. Magyar neve ellenére egy mukkot sem értett magyarul, a szülei már régen Ostraván éltek, mert az apja is bányában dolgozott. Ő tudta, mit vállal, a többiek csak kalandvágyból írták alá. Molnár egyébként nem tartozott a piás társasághoz. Szolid, csendes gyerek volt. Attól a perctől kezdve, hogy ez a társaság aláírta a munkaszerződést, nem lehetett őket fegyelmezni. Azt csináltak, amit akartak. Abban az időben több embertől hallottam, akik Csehországban szolgáltak, hogy minket, magyarokat a csehek jobban kedvelnek, mint a szlovákok. Nos, nekem kicsit más a véleményem. Igaz, a mi századunkban nagyon kevés cseh volt. Nálunk jobbára szlovákok, ezek közt is sok keleti, aztán morvák, és vagy öten voltunk magyarok. Egyszer azonban odakerült hozzánk, rövidített, öt hónapos szolgálatra egy prágai ficsúr. Ez az idióta valahol elszólta magát, és azt mondta: „k. Maďari”. A piás társaság csallóközi tagja, még emlékszem a nevére, de most inkább nevezzük őt Menyhártnak… nem tetszik? No jól van, akkor legyen inkább Boldizsár. Mindent az olvasó kedvéért! Mikor Boldizsár fülébe jutott, hogy mit mondott ez a szerencsétlen prágai ficsúr, összehívta a bandát, mely szlovákokból és morvákból állt. Elmagyarázta nekik, hogy mi, szlovákiai magyarok nem jókedvünkből szolgálunk a csehszlovák hadseregben, és ha háborús helyzet alakulna ki Magyarországgal, nekünk is ugyanúgy harcolnunk kellene a magyarok ellen, mint a szlovákoknak vagy a cseheknek. És hogy ezért őt senki, de senki az ég adta egy világon ne merészelje k.-nak nevezni! A piás társaság tagjai megértették, amit mondott. Megkeresték ezt az idióta prágai gyereket, és kékre-zöldre verték. A feje úgy megdagadt, mint a pampuska. Másnap reggel a sorakozón persze azonnal kiszúrta a századparancsnok, aki, ha nem is támogatta, nem tiltotta az ilyen önkényes rendcsinálást. Megkérdezte tőle: „Katona, magával meg mi történt?” Vagy ráijesztettek a srácra, vagy volt benne annyi betyárbecsület, hogy nem dobta fel az elkövetőket, azt válaszolta, hogy elesett a mosdóban. „Menjen a gyengélkedőbe, és láttassa el magát! – utasította a századparancsnok, és még utána kiáltott: – Máskor vigyázzon, hogy el ne essen!” Magyarán, máskor inkább tartsa a pofáját, nehogy megint megverjék!

Plavec Gyula, Vilke

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
turizmus

Rekordot döntött a hazai turisták száma

koronavírus iskola

Gröhling: 18 iskolát zártak be eddig a koronavírus-járvány miatt

Zuzana Čaputová

Čaputovát is aggodalommal tölti el az egyre romló járványügyi helyzet

koronavírus

Rekorsszámú fertőzött volt kedden, mutatjuk, hol

Pered

Alázattal a béke érdekében

selye gimi

Újabb koronavírusos eset a Selye Gimnáziumban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.