Kompromisszum vs megalkuvás

A kettő közti különbség az érzések mezején értelmezhető. Nem kell mély eszmeiségre gondolni, pusztán beleérezni magunkat egy helyzetbe. Ott tudsz különbséget tenni, a szív ugyanis sosem csap be, mindig hallhatod tiszta szavát, ha hagyod, hogy a gondolataid ne nyomják el.

A szíved mélyén ugyanis mindig minden élethelyzetet pontosan érzékelsz, érzed, hogy mi a helyes, a helytelen, az igaz vagy az igaztalan, tudod, merre van az út, mit kell tenned. Ha nem, akkor van egy bizodalmad abban, hogy az út majd megmutatja magát, kiderül az igazság, vagy éppen tudni fogod, melyik lesz a helyes irány. Számodra. Ez a mérce mindig ezt méri és mutatja.

A helyzet akkor válik érdekessé, ha belép még valaki a körbe, a beszélgetésbe, a játékba. Onnantól már nem csak magadra figyelsz, sőt. Hajlamos vagy magad elé helyezni a másik érzelmi világát (pláne, ha közel áll hozzád, s ha fontos neked). Olyankor egy kérdésben, egy élethelyzetben nem mindig könnyű állást foglalni, sokkal inkább törekszel a kompromisszumra. Legalábbis azt hiszed, hogy azt kötsz épp, amikor nem a kedvenc filmedet nézed, nem azt csinálod, amit szeretnél, egy idő után nem úgy viselkedsz, mint ahogy természetedből fakadna. Olyankor a belső érzés már rég jelzett, csak nem hallgattál rá, mert úgy hitted, ez lesz a jó. Figyelj oda, mert a kompromisszum gyakran észrevétlenül csap át megalkuvásba, a szív pedig azt hosszú távon nem viseli jól.

Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép