Kenyeret vagy könyvet soha nem dobunk ki

gy

Volt egy öreg hokedlink, mifelénk stokedlinek hívtuk. Volt mellette egy kissámli, nem kis sámli, ahogy a pirítós kenyér sem pirítós kenyér nekem, csak pirítuskenyér, amíg élek. Pirítuskenyér fokhagymával, jó sokkal.

A kissámlin szerettem ülni, a stokedlin meg a könyv, a Grimm legszebb meséi, vagy az iskolai olvasókönyv elsősként, amiben alig bírtam szépen szótagolni, hogy Lola a fa alatt áll, pedig már tudtam, csak anyám méltatlankodására azért sem. Makacs voltam, fejbe is vágott, még makacsabb lettem, s nem olvastam el helyesen, inkább sírtam, pedig már tudtam, menthetetlen könyvbolond leszek, s a különös kedvenceket hamarosan anyámnak olvasom fel a kissámlin ülve a stokedli mellett, ő meg csak horgolja varázsos csipkéit. A falusi könyvtár minden mesésének minden meséjét már szinte fejből tudtam, bele is szerettem a Rigócsőr királyfiba, s természetesen én voltam a büszke királylány, aki a végén csak megtudja, hogy a koldus, akihez hozzáadták, igazából királyfi.

Hamarosan meg jött a padlás, a nyáron savanyú, pállott szagú, ahol egy nagy zsákban egérrágta könyveket találtunk a húgommal. Mosott ruhát teregetni óvakodtunk fel, hiába féltünk az egerektől, de annyi sok érdekes volt a padláson, annyi titok, régi táskák, levelek, s egyszerre annyi könyv. Feljártam egyedül is. Elképesztő, izgalmas történeteket játszottam, hőseimmel benépesítve a gerendák közti teret. Sok titok volt az életünkben. Húgommal lehoztuk lassacskán a dohos könyveket, elosztottuk, nem kérdezték, miért, honnan, a nagyok mással, más titkokkal voltak elfoglalva, s lett a mesekönyvek mellé egy külön könyvsarkunk, amolyan gyűjtögetőnk. Lehet, hogy a titkok miatt lettem beteges könyvimádó, szinte harácsoló, s ha elolvasni nem is fogod, ha ezer évig élnél, sem, gondoltam mindig, azért legyen meg. Lett is garmadája, mert soha nem kértem mást ünnepekre, s ha anyánk fejcsóválva is, de megértette a bolondságot, rendelhettem a Prágai Magyar Kultúrától (akkoriban volt egy ilyen könyvterjesztő, nemrég találtam meg egy régi könyvemben a számlájukat), az Olcsó Könyvtár Édes Annája, az Arcok és vallomások Adyja, meg sok még onnan van. A Nyomorultakat már abból a pár fillérből vettem, amit anyánk adott, ha segítettünk neki kiforgatni a vállakat, a nyakakat, hogy könnyebben tudja megvarrni a kötényruhákat. Bedolgozó lett egy varrodában, kaptunk hát néhány koronát, amit én azonnal könyvre váltottam. Olvastam buszon, sétálva a házunk udvarán, fotelbe kuporodva, a házunk melletti öreg, elhanyagolt kálvária füvében hasalva, olvastam mindenütt. Dolgozó lányként még az egész fizetésemet is képes voltam a könyvesboltban hagyni, majd amikor egy váratlan életkanyar miatt könyvesbolti eladó lettem, sokszor mondta a főnöknőm: csak vedd a rengeteg könyvet, Zsuzsi, a gyerekeid majd elhordják az antikváriumba. Nem a gyerekeim hordták el, én magam, mert már annyi volt otthon, halomszámra ajándékoztam is, vittem a gyerekkönyveket a gyerekotthonba, amikor már ott dolgoztam, de hoztam ám onnan nagy szatyrokban a jó emberek által bevitteket, mert az otthonosoknak nem kellett, s mert kenyeret vagy könyvet soha nem dobok ki. Egyszer pénz kellett kenyérre, egyebekre, fillérekért eladtam egy csomó könyvet, másszor kikukáztam néhányat, néha az eladottak másait, lomtalanításból is lett szép számmal, egyikben egy süteményrecept könyvjelzőként, másokban érdekes dedikációk, s volt, hogy egy régi osztálytársam adott, valakitől örökölte. Megmelegedtek nálam, felmelegítettek, meghatározóvá lett egy-egy, mások évekig senyvedtek poros polcaimon, majd más utat találtak. Ma már annyi könyv olvasható a neten, annyi minden, hogy csak győzzed, de a könyv, az igazi könyv, a szaga, mert legelőször jól beleszagolok, beszippantom a mákonyt, stokedli híján egy öreg fotel, a lapozás, maga a megfogás, a kábulat, ha jóra lelsz, a melledre fektetés szundikálás közben...

Aki követni szeretné Hunčík Pétert azért, hogy 2025-ben és még az után is olvashassa a Vasárnapot, és megteheti, a következő számlaszámon tegye:

 

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999


 

Úgyhogy amikor az ő házukban jöttek össze VASÁRNAP, rákapott, hogy kimegy a fészerbe

Alice Munro: Mennyi boldogság!


A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/28. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?