Tejből sosem elég. Lefölözik ugyan, s a vízre hasonlít, de finom
Azt az egyet nem értem, miért nő (nődögélget) a pocakom. A mellkasom alatt, az ágyékom felett. Noha volna elég más hely a terjeszkedésre.
Például a lábszáram, a térdem alatt, pipaszár, ahogy mondják, oda mehetne két kiló simán, száranként.
Vagy a karjaimra, az alkaromra vagy pláne a felsőre, kigyúrt, nagy izmok férnének oda, és az alakom egész összhatása is menten más volna. Nem is beszélve a mellkasomról, mely olyan, mintha hetek óta éheznék. Láttam más férfiaknál, rendes nagy mellük van, két húsos kocka. Pillangóúszóknál is. A hasuk meg olyan barázdált, mint az oldalborda, és a közepén függőleges csík, amely beljebb esik az oldalaknál. Mintha a mellükkel ennének, nem pedig a gyomrukkal. Vagy mintha a mellükben volna a gyomruk, nem a hasukban. Nem értem.
Hát tejet vettem, semmi különös nincs ebben. Azért tizenkettőt, mert annyi van egy kartonban. Hát persze hogy van helyük, a múltkori tizenkettőre teszem. Azért nem fogyott még semmi a múltkoriból, mert beosztom.
Nem azért vettem, hogy mindjárt meg is igyam, vagy hogy tejben-vajban fürödjünk. Ezt most azért, mert 39 cent volt, a múltkorit 44-ért árulták, akkor azt hittem, lejjebb már nem mehet az ára. Hát lejjebb ment. Majd müzlire öntöm.
Zabpehelyre, ilyesmikre, nagyon egészségesnek mondják. Vagy sütök palacsintát. Mondjuk, ahhoz elég fél doboz, a többi szóda. Látod, szódát kell majd még beszereznem. A palacsintát meg te is szereted, ha már a tejet nem is. Minden elrendeződik, látod.
A sorozat első tíz része:
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.