Karantén és kalória. A konyha

Mostan színes joghurtokról álmodom. Pisztáciaízesítésű tejberizzsel. Egy festő lakkozik bennem. Egy éhes Keés Aranka Mária, ki szomjúhozza a szorgos méhek által gyűjtött mézédes nektarint.

A csendben surrogó – LG márkájú – hűtőgép, akár a közelítő tél, itt dorombol karnyújtásnyira, telve érdekesebbnél érdekesebb ételekkel (úgymint jégkrém, fagylalt s megannyi éhes szemnek ingere).

Viaszosvászon az asztalon, kicsordul a nyálam, hagyom. Csak a poézis gyenge írmagja nyujthat enyhet. Harmatos ajkam malaszttal teljes. Nincs már nektarint, sem balzsamomos kenet, mellyet Bengala napja főz.

Zárva a bolt is, lemegyek majd holnap, a joghurtokból nem eszem ma semmit. Nem vagyok éhes, csak a szemem enne: itt a diéta. Lehúnyom (két) szemem, nem fixírozom a hűtőt, hidegen hagy.

Jaj, roppant hideg hagymákat eszek, gondolatban. És szagolgatom őket, rosszullétig.

Oh élet! – keserű pirula, orcám hány-, de hányszor pirula! Ha belegondolok, hány inger éri az embert nap mint nap... Nem gondolni. Nem enni. Nem lenni éhes. Lelkemen nem lenni bugyi. Nem karantén. Kutya karantén. Kutya nehéz nem egybeírni a szavakat. Engedélyezek magamnak egy almát. Meg egy banánt. Egy kevés szőlőt.

A sorozat első tíz része:

Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom