Karácsonykor szeretnünk kellene egymást

Vasárnap karácsonyi lélek

Karácsonyi lélek

Éppen erre a vízre szomjazom – mondta a kis herceg. – Adj innom…

Egyszerre megértettem, hogy mit keresett!

Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.

Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

Nem találják meg – mondtam.

Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

Minden bizonnyal – feleltem.

Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Ez az idézet sokaknak lehet ismerős. A Kis herceg mondanivalója azonban a mai életünkben túlzóan érzelmesnek, akár olyannak is hathat, amit ma már másképp gondolunk. Pedig ez a bölcsesség hasznunkra válik, ha képesek vagyunk lelassulni és örülni annak, amink van.

Hogyan örülhetnénk – teheti fel valaki a kérdést –, ilyen árak, gazdasági nehézségek, Covid és háború árnyékában? Ki az, akinek ilyenkor még van valami rejtett erőforrása, ami ebben segít?

Kibírhatatlan!” mondjuk – és kibírjuk. (Fodor Ákos)

A 2022-es karácsony bizony nem feltétlenül olyan, amire az előző évekből emlékezünk. Számtalan tanult szakember magyarázza most nekünk, hogy el kell felejtenünk a boldog éveket, a költekezést, a gondtalanabb vásárlásokat. Ha ez nem lenne elég, akkor azt is olvashatjuk, hogy körülöttünk ólálkodik még mindig a Covid, újabb mutációi veszélyesebbek is lehetnek. És a háború a szomszédban, ki tudja, meddig tart még.

Tudunk-e még örülni annak, hogy egyszerűen élünk és próbálkozunk tágítani a lehetőségeinket, vagy csak a rosszkedv, a depresszió, a harag vagy a bosszúság keseríti meg napjainkat? Dühvel gondolunk-e azokra, akik dúsgazdagok és szépek, vagy a szomszédunkra, akinek mintha nálunk jobban menne? Idegesítővé válik-e nagyszüleink egykedvűsége a bajok idején, mert ők már megtanulták nagyon régen, hogy egyszer fent, máskor lent? Egyáltalán, hogyan kezeljük ezt az egész helyzetet?

Ha a negatív érzelmek vezérelnek, akkor elég nehezen, mert a növekvő irritáltság hamar kialakíthat két érzelmi állapotot. Az egyik a lemondó passzivitás (sosem fogom ezt elérni), a másik ennél indulatvezéreltebb (nekem is járna ez). Nem arról van szó, hogy régen mindenki elégedettebb volt azzal, amije volt, hanem arról, hogy ha állandóan olyan online/offline képeket nézünk, amelyek valóban elérhetetlen messzeségben vannak tőlünk akár anyagi, akár egzisztenciális, akár földrajzi értelemben, akkor sokkal több énerőre van szükség ahhoz, hogy ne öntsön el az irigység, és ezen belül karakterünk szerint szorongás vagy indulat.

Sokan élnek úgy, hogy másokhoz viszonyítják életszínvonalukat, és ebben az állandó monitorozásban lemaradónak érzik magukat, ami együtt jár az irigység és rossz érzések megjelenésével. A „pusztuljon a másik tehene is” közkeletű mondásunk alapján, látszólag könnyebbséget hoz, ha azt érzékelhetjük, mások is csúsznak lefelé, vagy szenvednek valamitől. Ebben megjelenik egyfajta közösségi érzés vágya is, és az izolációtól való szorongás, mégsem biztosít jó helyzetet. Mert inkább arról szól, hogy ha „kívül hordjuk” az önértékelésünket, és állandó összehasonlításban pozicionáljuk önmagunkat valahová, akkor azt nem a saját értékeink mentén tesszük majd, hanem a választott referenciacsoport vagy személy vonatkozásában. Ez azért veszélyes, mert adott esetben leértékelődéshez, csalódottsághoz és hajszolt életformához vezethet.

Karácsonyi hangulatunk rajtunk áll vagy bukik

Átadjuk-e magunkat a kesergésnek (mely egyébként igazolható, ám változást nem hozó) állapot, vagy úgy határozunk: megpróbáljuk a lehetetlennek látszó feladatot elérni, és szeretetteljes, de adott esetben szerényebb ünnepet tartunk. Bármilyen döntés előtt állunk is az életben, azt tudatos és tudattalan mechanizmusaink és érzelmeink fogják szabályozni. Az akaraterő nem más, mint olyan mozgósítható énerő és érzelem, ami segít, hogy ne adjuk fel, amit csinálunk, pozitívan álljunk még a kudarcokhoz is.

Biztosan ismerünk olyan embereket, akik rövid ideig lelkesednek valamiért, de kidőlnek az első nehezebb kanyarnál. Ők azok, akiket a nagyon rövid idejű és intenzív módon elérhető célok érdekelnek, de türelmük és toleranciájuk gyengülni kezd, ha a vártnál több nehézség van. Létezik az ellenkező típus is, a klasszikus „hosszútávfutó”, aki képes beosztani az energiáját, és sosem veszíti szeme elől, mit is akar elérni. A többség pedig középen van, tehát hol bírja, hol nem, és ez nagyjából érzelmi vezérlésű.

A fiatalabb generációk életében a fogyasztás mint élmények és érzelmek átélésének lehetősége mára természetessé vált. Erre az idősebb generációk is átszoktak, jóllehet a mai ötvenes-hetvenes korosztály még emlékszik azon időkre, amikor általában csak akkor vásároltak használati tárgyat, ruhaneműt, amikor használhatatlanná vált. Nem volt élményvásárlás, nem volt „kis luxus” utáni igény, mert a praktikum számított, és nem feltétlenül a tárgyak, ruhák és illatok kulturális szignálja, s pláne nem az identitásképző jellege, mert senki nem tartotta a személyiségét másnak vagy jobbnak attól, hogy kapott Nyugatról egy igazi Lee farmert.

De mára a reklámözön identitást kínáló minták tárházává alakul, mely egybegyűjti azokat a lényeges tudatelemeket és értékeket, amelyek révén nagy biztonsággal lehet rátalálni a többieknek tetsző márkákra.

A mai vásárlók már szimbolikus tartalmú termékeket, és magas értékkel bíró márkákat választanak, mert azok is kifejezik az énképet, a vágyott csoportba tartozás lehetőségét kínálva ezzel. Ez a törekvés garantálja az illető személyes értékét. És aki nem ilyen, azt kívülmaradottnak, rossz esetben lemaradónak bélyegzik.

Mit tehetünk akkor karácsonykor? Nem készíthetünk csuhébabát, mert senki nem fog neki örülni, és a kézzel készített ajándék is csak kevesek jellemzője. Akkor menjünk olcsóbb üzletbe? Hát akkor mit csomagoljunk a fa alá?

Sokszor az elkeseredettség az irányadó a családi pénzügyekben, és nem a valódi értékkeresés és örömforrások felkutatása. Nyilván a gázszámla kifizetésének nehézsége komoly probléma, és vitathatatlan, hogy van az anyagi zavaroknak veszélyeztető szintje. Azonban, ha valaki attól érzi rosszul magát, mert nem tudja a „szokásos” vásárlásait intézni, ami egyébként az élet egyik jó érzését adja számára, akkor érdemes elgondolkodni, mennyire szerveződött a „lelki jólléte” a pénz köré. Egyre többet hallani karácsony környékén, hogy próbáljunk visszatérni azokhoz az ajándékokhoz, melyek nem financiális értelemben drágák, hanem az érzelmi értékük magas, mert valóban a figyelmet és szeretetet tükrözik.

Bárhogy döntünk is (kínai bolt vagy birsalmasajt díszítve), a legfontosabb, hogy ajándékozóként ne szerencsétlennek érezzük magunkat, hanem olyannak, aki képes nehéz helyzetben is mosolyogni.

Ha most ez a helyzet az életben, akkor a legbölcsebb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk. Azért a legbölcsebb, mert ha nem fogadjuk el, attól még változtatni nem tudunk a külső körülményeinken. Csak a belsőkön. A családi és baráti érzelmeink azok, melyek védőhálót jelentenek. Karácsonykor is.

Szöveg Tari Annamária

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/51-52. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!