Karácsonyi üzenet: Távolság és közelség

Már hosszú hetek óta bezártságban élünk. A koronavírus által okozott járvány eddig számunkra ismeretlen élethelyzeteket hozott. A közelmúltban nem is gondoltuk azt, hogy ilyesmi történhet velünk. Ez év húsvétja is korlátozottan telt a járványügyi helyzet miatt. Nagyon valószínű, hogy a karácsony megünneplésének módja is más lesz, mint a korábban megszokott. Az üzenet azonban változatlan, és abban a különös helyzetben, amiben vagyunk, talán a mondanivaló jobban előtérbe kerül. Lukács evangéliuma számol be a legnagyobb terjedelemben a karácsony eseményéről. Az evangélista, aki egyébként orvos volt, a történész alaposságával járt utána az eseményeknek, és úgy írta le őket. József és az áldott állapotban lévő Mária a népszámlálás miatt utazott Názáretből Betlehembe. A szülés ideje is erre az időpontra esett, és mivel a sok utazó miatt nem volt a vendégszállásokon hely, az édesanya jászolba fektette az újszülöttet. A történet e részében nincs semmi egyedi. Kissé különös körülmények között született egy fiúgyermek. Azonban itt is Isten munkálkodott, hisz beteljesedett az ószövetségi prófécia, hogy Betlehemben születik meg a Megváltó. A csoda megtörtént. Isten üdvözítő szeretete a földig hajolt. A városban azonban senkinek sem volt fogalma ennek az eseménynek a jelentőségéről. A csoda egy hétköznapi történet formájában született meg, pusztán annyi egyediséggel, hogy nem volt számukra hely. De ez a helyzet végigkíséri a Megváltó földi életét: nincs számára hely. Az események azonban folytatódtak. A városon kívül a pásztorok mennyei jelenést láttak, amelyben angyalok hirdették számukra az örömhírt. Bár a zsidó nép eredendően pásztornép volt, ez a munka az újszövetségi korban már – társadalmilag és vallásilag is – megvetettnek számított. A pásztorok hosszú időn keresztül kint éltek a mezőn, és nem tudták betartani a szigorú vallási előírásokat. A kirekesztettség egy formáját tapasztalták meg a saját társadalmukban. Az Isten szeretete pedig pontosan őket kereste fel, hogy a legnagyobb örömhír hordozói legyenek.

Az ez évi karácsony formailag sokban különbözik a megszokottól. Egy bezárt, aggodalmaskodó, járvány által sújtott világban ünneplünk. A vírus arra kényszerít bennünket, hogy legyünk egymástól távol. Annak tudatában él az ember, hogy a másikkal való találkozás veszélyes lehet. Ennek az ünnepnek a mondanivalója a mostani helyzetünknek épp az ellenkezője. Nem a távolságtartásról szól, hanem arról, hogy közel jön hozzánk a megváltás. A mennyei magasság messzeségéből érkezett meg az isteni szeretet. Az Úr közel van. És mindez gyógyulást hoz az ember számára. Miközben Betlehemben kétezer évvel ezelőtt nem volt hely a Megváltó számára, az emberi szívekben ma lehet. Miközben a karácsonyi csoda pásztorai kirekesztettségben és másoktól távolságot tartva éltek, az Isten őket választotta ki, hogy elvigyék az örömhírt Betlehembe és az egész világba. Nem a történés pillanatában, hanem utólag válik érthetővé, hogy a szokatlannak és az egyedinek értelme van. Talán ennek az idei különös karácsonynak az óráiban mi sem értjük pontosan, miért is történik mindez velünk és körülöttünk. Talán el akar gondolkodtatni bennünket az Isten dolgaink felől. Talán a korlátozások idején jobban tudjuk értékelni azt, hogy hosszú éveken keresztül szabadságban éltünk. Talán több lehetőségünk van az elcsendesedésre és az imádságra. Talán elhisszük, hogy nem mi, emberek vagyunk ennek a világnak az urai. Talán szép csendesen tudjuk megünnepelni a Megváltó születését. Talán a baj közepette is tudunk hálát adni az isteni kegyelemért. Talán most még inkább megnyitjuk szíveinket Isten előtt, hogy legyen számára hely. Talán ez lesz a legszebb és legáldottabb karácsonyunk.

Géresi Róbert református lelkész, püspök

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene