Karácsony utáni gondolatok

A karácsonyunk is más lett, de a lényeg, az maradt, mert aki Jézus születését várta, annak a lelkében megszületett. Ugye, kinek mi vagy Ki lakja lelkét, olyan lesz a karácsonya is. Valamikor öregapáink, ahogy mesélték a háborús karácsonyaikat abban a nyomorban, hidegben, szegénységben meg a Gulagon sínylődve, mindig úgy emlékeztek, hogy összebújtak, felnéztek az égre, és elénekelték a Mennyből az angyalt. És akkor valami fényesség és béke szállta meg a lelküket, érezvén mindenki otthon, a szerettei körében magát, ha rövid időre is. Nekünk meg mindenünk megvan ahhoz, hogy nyitott szívvel várjuk a Megváltót, remélem, sokunknál szállást is vett. Aki meg a külföldi drága kirándulást dédelgette szívében, vagy toronyórát várt aranylánccal, annak bizony csalódnia kellett. Nagyon örvendett a lelkem, már a december 8-án megjelent magazinunknak, és az utána következő dupla számúnak is, mert olyan sok szépséges verset, olvasmányt kínáltak nekünk, hogy olvasva, lelkünk szinte már az angyalok szárnysuhogását hallotta. Mindig is tudtam és tudom, hogy nekünk milyen kifinomult lelkű szerkesztőgárda készíti hétről hétre a Vasárnapot. Nagy hála és köszönet értük az Istennek, és még éljenek sokáig erőben, egészségben!

Ilyen módon nem volt nehéz ráhangolódni a karácsonyra, hisz templomaink nyitva voltak, lelkünket is volt módunk megtisztítani, ott volt a gyönyörű advent, a várakozás ideje. Milyen jó volt a roráté után az adventi koszorú égő gyertyái mellett elmondani a napi imát, majd ugyanúgy este is. Itt már csak az szomorított el, hogy 12 éve mindig ketten-hárman jöttünk össze az Úr nevében, sőt volt, hogy öten, de most egyedül maradtam. Ilyen az élet. Sosem úgy van minden, ahogy elképzeljük, vagy ahogy tavaly volt, mert minden évben megváltozik valami. Betegek leszünk, elhalnak mellőlünk, vagy egészségünk romlik le annyira, hogy kénytelenek vagyunk otthonba költözni. A vírus előtt is voltak családok, ahol szomorúság ütötte fel a fejét, mert elveszítették közeli szerettüket, vagy beteg gyerek született, náluk is más volt a karácsony, csak mi ebből keveset érzékeltünk. Aki tett azért, hogy megszülethessen szívében Jézus, az örömmel át is élte, mert Ő úgy jön hozzánk ma is, napjainkban, ahogy azt Ady megírta. Most már csak ügyeljünk arra, hogy Jézus állandó lakóhelye legyen szívünknek, és reménykedjünk, hogy az idei év jobb lesz, mint a 2020-as volt. Ehhez adjon erőt Nagy Gáspár Jegyezvén szalmaszállal című versének pár sora. „– …kívül és belül: / poklosan örvényült, háborult világ, / de a remény sohasem meghaló, / ha minden utolsó szalmaszál / ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!”

Bugyi Mária, Nagymácséd