Ingyenes ellátás?

80 éves anyukám a szokásos félévi szemészeti kivizsgáláson vett részt. Miután a doktornő megvizsgálta, felküldte őt az emeletre, mit sem sejtő anyukám a beteg lábával, mankóval fel is sántikált, ahol egy nővérke röviden annyit közölt vele: 20 euró. Egy másik néni, kitől szintén beszedték a pénzt, bátorkodott megkérdezni, hogy mire kell, a válasz annyi volt, gépre. Mindez egy komáromi szemészeti klinikán történt. A másik eset szintén Komáromban, egy egészségügyi központban velem fordult elő. Pajzsmirigyultrahangra volt beutalóm. A nővérke, miután megnézte, közölte velem, ez már nem érvényes, mivel a doktornő anyasági szabadságra ment. Tudni kell, a fiatal doktornő, mivel még nincs meg a szakvizsgája, eddig is egy újvári doktornő pecsétjét használta. Kérdésemre, akkor hogyan tovább, a nővérke kegyes mosollyal válaszolt, megoldjuk. Nagy hálát éreztem, ami korainak bizonyult. A vizsgálat után a nővérke benyújtotta a számlát: 8 euró. Amikor megkérdeztem, miért kell fizetnem, a válasz a következőképpen hangzott: „Mi kórházi betegeket nem fogadunk.” Hogy ez alatt mit értett, a mai napig nem tudom. Igaz viszont, hogy úgy két évvel ezelőtt a kórházba mentem el az ultrahangvizsgálatra. Most akkor én kórházi beteg volnék? Annyit mondtam a nővérkének, akkor ezt miért nem közölte velem a vizsgálat előtt? Erre megszólalt a doktor úr is, szavát a nővérkéhez címezve: „Hagyd!” Úgyhogy fizetés nélkül távozhattam. Elkeserítő, hogy ennyire befészkelte magát a pénzcentrikusság a mindennapjainkba. Sajnos már tényleg szinte senkiben nem bízhat az ember.

Kazán Erika, Komárom