Ebben a covidos bezártságban talán észre sem veszi az ember, hogy farsangi időszak van. Még jó, hogy jön a Vasárnap, és emlékeztet rá.
„Jé, farsang! Hétvégén pampuskát – farsangi fánkot – sütök a családnak!” Szól a belső elhatározásom. Előkeresem megboldogult anyósom receptjét, mert pampuskát csak ritkán készítek. Tőle sok hagyományos ételreceptet sikerült megmentenem. Gondolatban felidézem Balog nagymamám pampuskájának ízét. Ő készítette életem legfinomabb pampuskáját. Összefut a nyál a számban. Egyszerre törnek fel emlékezetemben a régmúlt felejthetetlen ízei: herőce, májpástétom, hájas tészta, gyöngyöző tyúkhúsleves, házi kenyér… Érzem a sparhét melegét, nagymamám frissen vasalt kötényének illatát.
Én is finomat akarok sütni!
S ahogy készül a tészta, lelki szemeim előtt felsorakozik mindenki, akitől valamit tanultam. Régi idők kedves alakjai jelennek meg emlékezetemben. Egyszerre sokan vagyunk a konyhában. Mindenki hozzátesz valamit. A legjobbat, amit tud. Utazom az időben. A sok jó tanács mind belekerül a farsangi fánkba. Kint ragyog a január végi nap. Az ablakon át jó meleget áraszt. Oda helyezem a kiszaggatott pampuskákat. A maradék cafatkákat összegyúrom. Mit kezdjek vele? Édesanyám ebből az édes tésztából kiflicskéket készített, jut eszembe. Megsózta, meghintette köménymaggal, és megsütötte. Különös sós-édes finomság lett belőle.
Két kis cipót formázok, tányér nagyságúra síkálom. Ezt Izabella nénitől tanultam, egykori lelkészünk feleségétől, akitől pár hete búcsúztunk. Repülnek a gondolatok. Emlékezem és hálát érzek. Mennyi nagyszerű emberrel ajándékozott meg a sors! Közben kisül az első fánk. Elégedetten nézem, ahogy az összenyomott tészta gyorsan visszanyeri eredeti formáját. Édesanyám sokszor emlegetett története jut az eszembe: A pelsőci piacra járt egy zsidó pék. Ha valaki megkritizálta a kenyerét, a földre dobott egyet, összeugrálta, és a kenyér ennek ellenére is visszadomborodott. A pék büszkén mondta: „Erre mondja valaki, hogy rossz kenyér!”
A történet felidézi bennem a tegnap olvasott feliratot a lerombolt régi zsinagóga helyén álló épületen: Pelsőcön 179 zsidó lett a fasiszta rémuralom áldozata. Koncentrációs táborban gyilkolták meg őket. Nálunk, Gömörhorkán 18-an éltek. Őket is mind elhurcolták. De nem csak őket, többek között nagyapámat is. A fent említett Balog nagymamám férjét. Koncentrációs táborba, Dachauba. Nem volt se zsidó, se párttag, csak valakinek, aki hatalomnál volt, tüske volt szemében, és valakinek, aki feljebb vágyott a ranglistán, biztos lépcsőfok. Aztán beugrik egy cikk a pénteki lapokból, hogy vannak, akik a holokausztot megkérdőjelezik és a rémuralmat rózsaszínre festik. Még jó, hogy ezek az utolsó képek munkavégzés után érkeznek, és a pampuskára már nincs kihatásuk.
Az időutazásnak vége. A farsangi fánk elkészült. Finom lett. Az unokáim eperhabbal jóízűen falatozták. Ki tudja, 60 év múlva fel tudják-e idézni az ízét, és vajon mire fognak visszaemlékezni ők?
Tömöl Zsuzsa, Gömörhorka
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/8. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.