Gyakran olvasom, hogy egyre több azoknak a száma, akik elválnak. Mihelyt valami gond akad, máris otthagyják egymást. Valamelyik házastárs veszi a kalapját.
Pedig gondok és bajok két ember kapcsolatában bármikor adódhatnak. Meg hát senki sem tökéletes. Minden ember követhet el hibát, de egymással toleránsnak, megértőnek kellene lenni. Mi, keresztények ne csak imádkozzunk, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, hanem tegyük is meg a valós életben. Megbocsátani minden ellenünk vétkezőnek. Házastársunknak és minden embertársunknak. Akik elválnak, a gyermekeikkel is nagyon rosszat tesznek, hiszen ők mindkét szülőjüket szeretik, mindkettőjükre egyformán szükségük van, hogy lelkileg kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőlük. Ha a szülők tényleg a legjobbat akarják gyermeküknek, akkor mindent elkövetnek kapcsolatuk rendezése érdekében. A házasságokban is úgy kellene élni, ahogy azt a jegyesek az esküvőjükön megfogadják: jóban, rosszban, betegségben hűségesen kitartanak egymás mellett. Mindenkinek, aki válásra adja a fejét, eszébe kellene, hogy jusson, mit fogadott meg az esküvőjén. Sokszor még a válással sem ér véget a baj, az elvált felek képesek nagyon csúnyán fokozni tovább, annyira egymás ellenségeivé válnak, hogy mit sem törődve gyermekeik lelkivilágával, egymás ellen nevelik őket. Mindent elkövetnek, hogy ártsanak egymásnak. Annak, akibe előtte annyira szerelmesek voltak. Szívből kívánom, hogy legyen a házastársakban kellő akarat és kitartás egymás mellett. Mert minden jó után jöhet rossz, de a rossz után is előbb-utóbb megjön a jó, csak türelem. A Jóisten segítsen, óvjon és oltalmazzon minden családot!
Vass Tibor, Köbölkút
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.