Gyakran tudjuk, hogy mit kellene tennünk. Sőt, általában pontosan tudjuk, hogy mit kellene.
Ha szívünkre tesszük a kezünket, és mélyen magunkba nézünk, a választ valahogy mindig sikerül meglelnünk. Mindig. Ha más nem, utólag mondjuk, érezzük, igen, az lett volna a helyes, arra kellett volna menni, szerencsésebb esetben pedig a mondatunk úgy hangzik: igen, nagyon jó, hogy „hallgattam magamra” és elindultam abba az irányba.
A kérdés azonban az, mi van akkor, ha a fenti mondat második fele nem valósul meg. Mi van akkor, ha „csak” mondjuk, de nem tesszük meg? Megmondom, vagyis nem én, hanem Baltasar Graciant hívom segítségül ehhez egy idézet erejéig, „Bátorság híján a bölcsesség nem hozza meg a gyümölcsét.” Szóval nem elég tudnunk, cselekednünk is kell. Illetve célszerű, ha sikereket szeretnénk elérni. És mindegy, hogy mikro-, avagy makrosikerekről beszélünk, nem az számít. Hanem az, hogy – és hadd hozzak egy másik nagyon fontos idézetet a Bibliából –: a hit holt cselekedet nélkül.
Úgy, ahogy a bölcsességet, a kérdéseinkre megadott válaszokat is magunkban találjuk, a cselekvési, indulási energiát is. Hiszen várhatunk a kívülről jövő hatásokra, sok esetben azonban nem azok és nem úgy fognak bennünket elvezetni a céljainkhoz, amelyek felé valóban törekszünk. Éppen ezért arra buzdítalak Téged is, ne csak tudd, tedd is. Tudd és tedd a „dolgodat”, haladj a saját magad által kitűzött irányba úgy, ahogy elsősorban belőled jön. Mert később, ha visszatekintesz, a mondatod jó eséllyel fog úgy hangozni: jó, hogy „hallgattam magamra”.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.