Halálhírek és szerelmes levelek

Vasárnap

Állítólag köztudott, hogy mindig is az elhalálozások, tragédiák és a pikáns, szexszel kapcsolatos hírek, cikkek voltak a sajtó legolvasottabb témái.

 

Most, hogy az online térben mérhető és látható is a kattintások száma, ez a feltételezés számomra is beigazolódni látszik. Még akkor is, ha én még mindig, így sem akarok hinni a szememnek. Nem akarom elhinni ugyanis, hogy a vasarnap.com-on hétről hétre egy olyan archívumi anyag tarol, mely sok évvel ezelőtt íródott Bálint-nap alkalmából, csak azért, mert a címe Szerelmes levelek. A szerkesztője azóta négy gyermeket hozott a világra, és szerintem már azt sem tudja, hogy valaha volt egy ilyen összeállítása a lapban. De ha mégsem az algoritmus tréfálkozik velünk, akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen makacsul tartja magát az élen ez a nem igazán igényes szöveg? Így kezdődik: „Bálint-napi felhívásunkra annyian vallottak nyilvánosan szerelmet kedvesüknek, hogy épp elég gondot jelentett a válogatás. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a legszebb emberi érzés közvetítői lehetünk ez alkalommal is.” És jönnek a Macikák, Bucikák, Manókák, Cicuskák, Egyetlen csillagok, Örök szerelmesek. Tényleg megtisztelő, így visszanézve is, hogy 2009-ben (tizenkét éve!) ilyen sokan bízták ránk az érzelmeiket, hogy a Vasárnapon keresztül vallották meg szerelmüket szívük választottjának, de vajon kik lehetnek azok, akik a mai napig is nap nap után ezt olvasgatják? Hihető ez az adat? Önök is ezt olvassák, akiknek módjukban áll az online archívumunkban böngészni? Mi lehet ebből a tanulság a mi számunkra? Hogy a hívószó a szerelmes? Vagy a levelek? Hogy akkor majd ezt a vezért is ennyien fogják olvasni évek múltán is, mert ebben szintén szerepel ez a szókapcsolat? Mindenesetre ebből a felszínes következtetésből úgy tűnik, a szlovákiai magyar olvasót sokkal jobban izgatja a levéltitok, az, hogy mit írnak mások, akár idegenek a szerelmesüknek, mint a hazai állapotok, a saját érdekképviseletük, az élelmiszer és az energia árának növekedése, az egészségük, az iskolaügyük, a kultúrájuk, jobban, mint bármi, ami az életüket közvetlenül is befolyásolhatja. Kukkolni szeret a magyar, ez a Kukkónia? Benézni mások hálószobájába, konyhájába, nappalijába?

Ha már, vajon hányan maradtak együtt akkori szerelmükkel a levelek írói és címzettjei közül? Vajon élnek-e még mind, és olyan boldogságban, mint az a mesék végén felcsendül, … amíg meg nem haltak? És ha meghaltak? Vajon hogyan, miért? Betegségben, balesetben, hirtelen? Sokat szenvedtek, vagy csak úgy elaludtak? És hogyan siratják őket a hozzátartozóik? Keservesen? Sokáig? Vagy nagyon is könnyen megvigasztalódtak. Tényleg ez érdekli Önöket, kedves Olvasók? Mert ha igen, ahhoz valóban nem kell újság, sem értékközvetítő portál, ahhoz elég kiülni a ház elé a kispadra, az utca végén összeállni egy kis csoportban, mindenki elmondja, amit a szomszédasszonyától hallott, és ki is van elégítve a hírigény. Esetleg elmenni a temetésekre, ott még többet is meg lehet tudni, talán.

Ezért hát a halottak napi giccsparádé is a temetőkben, képmutatás a hírekre, titkokra éhezőknek, mennyire tiszteltük, szeretjük, hogy hiányzik még mindig az elhunytunk? Mert, hogy neki, a megboldogultnak nem hiányzik az a sok gyertyaszerű kártékony anyag, az a rengeteg káros műkoszorú, az olyan holtbiztos, mint maga a megholt.

Ismét itt állunk mindenszentek előtt, mi a lelket, a szellemet emlékeztetjük az őszre, az elmúlásra, az élők felelősségére a már hagyományos Őszikék mellékletünkkel. Inspirálódjanak, és gondolják meg, még nem késő: a falu szája miatt rakják-e tele a sírokat évszázadokig fennmaradó szeméttel, vagy szépen megtakarítják, visznek rájuk virágot, gyújtanak egyszerű gyertyát, és odahaza felelevenítik a legszebb emlékeiket, amelyek az elhunythoz kötődnek. Mesélnek róla gyerekeiknek, barátaiknak, rokonaiknak, szeretettel emlegetik őt, s amíg csak élnek, nem hagyják meghalni. Az én elképzelésem szerint halottaink ilyenkor mosolyognak, s azt mondják odafent a szomszédjuknak:

Érdemes volt.

 

Egy diktátor halálhíre forog most a köztudatban. VASÁRNAP van, mondjunk el egy imát az emberekért.

Laboda Róbert: KarantÉNnapló

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

 

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/43. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?