A borbélynál ücsörgök már több mint félórája. Egy férfi és egy női alkalmazott kaszabolja a vendégek fejszőrzetét. Rosszkor érkeztem, mert ebédidő van. Az előbb a férfi rakta tele a bendőjét, most pedig a nő vonult vissza ebédelni.
Odakint tombol a tavaszias ősz. A műhely ajtaja sarkig kitárva. A rádióból kellemes zene szól. Előttem a kisasztalon egy rakás újság. A rádióban bejelentkezik a Kék angyal. Felsorolja a közlekedési torlódásokat, a rendőrségi radarokat, a baleseteket. A várost elkerülő körgyűrűről torlódást jelent, mert ezen a szakaszon baleset történt.
– Már megint baleset – motyogják a helyiségben várakozók.
Fellapozok néhány újságot. Nincs nálam a szemüvegem, nem tudok olvasni, csak a képeket nézegetem. Végre rám kerül a sor. A borbély ügyesen lenyesegeti a fölösleges hajat. Fizetek és távozom. Alighogy kilépek az utcára, hátborzongató szirénázás közepette, szorosan egymást követve három rendőrautó húz el mellettem.
No, ezek is felébredtek? – gondolom magamban. A rádió már jó húsz perccel ezelőtt bemondta a balesetet, és ők még csak most szereztek róla tudomást?
Ahogy a városban mozgok, még hosszú ideig hallom a hol innen, hol onnan felbőgő szirénák hangját. No, majd este megnézem a híradóban, hogy mi történt. Fogadkozom magamban. Holott tudom, hogy úgysem fogom megnézni. Annál feledékenyebb és lustább is vagyok. Meg nem is szeretek örvendezni mások kárán.
Plavec Gyula, Vilke
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.