Kép: Canva
Sokban nyomot hagyott bennünk, a külvilágban ez az elmúlt év, és éppen ezért nemcsak, hogy nyomtalanul nem múlt el, olyan, mintha nem is akarna távozni, s még időt kérne magának.
Persze, a külvilág történései valóban arra utalnak, mintha mi sem történt volna, nem érdekli, hogy éjfélt ütött az óra és mennie kellene. Éppen ezért azzal a részével nem is igazán tudunk mit kezdeni.
Amivel azonban igen, az a hozzáállásunk, a lelkesedés, amivel nekiiramodtunk 2021-nek. Mert hiszem, hogy mindenkiben megjelent, akár csak a szikrája is annak az érzésnek, hogy túl vagyunk rajta, mostantól minden más lesz.
Igen, más lesz. Szépen lassan. És ez lesz a kulcsa. Mert nem varázsütésre fog eltűnni, semmivé válni mindaz, ami az életünk része volt az elmúlt időszakban, ha akartuk, ha nem.
Mint amikor a hófödte földből egyszer csak kisarjad a hóvirág első zöldje. Az öröm a lelkesedés már bennünk van, s napról napra várjuk, hogy növekedjen és közben a föld végleg nyelje magába az utolsó havat is, hogy egyszer csak előbújjon a fehér virága, amelyet oly kecsesen és erősen tart mindenkor.
Éppen ezért, amikor úgy érzed, hogy lelkesedésed alább hagy, gondolj a hóvirágra. Arra az érzésre, amikor ő úgy dönt, megered, annak ellenére, hogy lehet, odakint még zordan tombol a tél, de tudja s hiszi, hogy hamarosan megjön a tavasz.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.