Élet New Yorkban, koronával

na

Mintha egy Kafka-regényben volnánk: egy szabad szemmel nem látható kis vírus megszüntette a városom legmarkánsabb jellemzőit. Bezártak a múzeumok, a galériák, a színházak, az éttermek, a fodrászboltok, a fejünk felett csak néha jelenik meg egy-egy repülőgép, az utcákról eltűntek a turisták és az autók, s a metró se jár már éjjel-nappal, mert éjszaka 900 dolgozó fertőtleníti a kocsikat. New York, amely ahogy az ismert dal mondja, sosem aludt, most állandóan szundikál.

Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akiktől még nem vált meg a munkaadójuk, és otthonról tudnak dolgozni. Hetente egyszer bemegyek Manhattanbe biciklivel, mert a metró fertőzésveszélyes, elintézem, amit kell az irodában, megvitatom a helyzetet a portással, és lefotózom az üres utcákat, hidakat, tereket.

Amikor februárban olvastam a kínai karanténból írt jegyzeteket, azt gondoltam, a mindennapi élet majd itt is hasonlóan fog zajlani, hiszen New Yorkban eddig is nagyon jól működött az ételek és minden más házhoz szállítása. Tévedtem. Míg Kínában az éttermek ételkihordásra rendezkedtek be, és minden mást is haza rendeltek az emberek, itt a legtöbb étterem bezárt.

Az én kedvenc éttermeim, egy manhattani kivételével, március elején becsuktak, és azóta is zárva vannak. Az izraeli étterem két emberrel üzemel egy tucat helyett. Komoly dilemma az étel házhoz szállítása: egyrészt az éttermi dolgozók nagy része készpénzért dolgozik, így ha nincsenek rendelések, nem lesz fizetésük, és akkor miből fognak élni. Másrészt ha naponta bejárnak dolgozni, megfertőződnek, másokat is megfertőznek, betegek lehetnek, és bele is halhatnak.

A New York-iak nagy része így főzni kényszerül, ahhoz pedig be kell vásárolni. Érdekes volt figyelni, mi hiányzott az üzletekből. Az elején liszt, paradicsomszósz, tészta nem volt a polcokon. Egy héttel később a húspolc volt üres, és sehol sem lehetett élesztőt kapni. Az üzletesek megfigyeléseiből az is kiderült, hogy az emberek sokkal kevesebb salátát esznek, ha otthon kell elkészíteni.

Sok amerikai csodálkozott, miért pont a vécépapír lett hosszú távon hiánycikk, pedig nagyon is logikus. Az irodai dolgozók, diákok és tanárok, mint a legtöbb munkavállaló, normális helyzetben nem otthon, hanem valahol máshol töltötte ideje nagy részét. Az irodai, iskolai, múzeumi vagy színházi vécépapír viszont nagy tekercsekben van, ezeket nem lehet hirtelen otthon használni. Az emberek gyorsan rájöttek, hogy ha egy négytagú családból ezután mind a négy tag két hónapig éjjel-nappal otthon lesz, sokkal több vécépapírra lesz szükségük, mint addig. Erre azonban az üzletek és a gyártók nem voltak felkészülve. Most, május elején már lehet vécépapírt kapni, igaz nem olyan széles választékban, mint a karantén előtt, és a vécépapíros polcok még mindig nagyrészt üresek.

Aki emlékszik még a szocializmusból a vécépapír-mizériára, az érti, miért van nálam mindig pont annyi, amennyi elfér a kabátszekrény aljában. Gyerekkoromban leégett a papírgyár, és a Pravda nevű propagandalappal kényszerültünk az egyébként szörnyű tervgazdálkodási vécépapírt helyettesíteni – erről a szomszéd néni egyszer azt mondta, hogy nem érti, miért nem gumikesztyűvel együtt árusítják, és persze igaza volt. Amire pontosan emlékszem ebből az időszakból az, hogy a Pravda még arra sem volt jó…

A nagy tekercses vécépapíron kívül más nagy csomagolású áru is a raktárakban vagy gyártóknál rekedt. Például az iskolákba, kávéházakba és éttermekbe szánt tej, amelyet nem tudtak hirtelen kis csomagolásba átönteni, tönkrement. Volt olyan zöldség, amelyet fel se szedtek a földekről, mert visszamondták a megrendelést. Az ember szíve összeszorult, amikor ilyen képeket látott, híreket olvasott az újságban, miközben a munka nélkül maradt tömegek hosszú sorokban álltak az ételosztó helyek előtt.

Ami még ennél is rosszabb persze, a rengeteg halott, naponta több száz. Nem volt elég lélegeztetőgépet kezelő szakember. Az USA más államaiból jöttek nővérek és orvosok helyettesíteni beteg New York-i kollégáikat.

Valaki egyszer úgy írta le a száz évvel ezelőtti spanyolnáthajárványt, hogy mindenki, aki túlélte, ismert valakit, aki meghalt. Ezzel New Yorkban mi már most is így vagyunk. Több ismerősöm betegedett meg és lett jobban, s közvetve ismerek néhányat, akik a vírus miatt haltak meg. A múlt héten egy mentős és egy orvos nyilatkozott arról, hogy már nem a vírus által okozott tünetekhez hívják őket a legtöbbször, hanem másodlagos okok miatt. A vírusból felépült emberek hirtelen infarktusban és trombózisban halnak meg. Egyik krízishelyzetből látszólag kilábalunk, majd egy következőben találjuk magunkat.

A láthatatlan kis vírus felborította az ember által felállított rendet. Most még nem tudjuk, mikor és hogy lesz vége, de remélem, túléljük, és majd a klubban egyszer elmesélhetjük, milyen volt New York a korona idején.

Molnár Miriam

A szerző New York-i munkatársunk

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/21. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?