Édes anyanyelvünk

Ugyanakkor magába olvaszt bizonyos szavakat, egyenrangúvá téve őket. Igaz, a nyelv szintén fejlődik, lépést tart a technikai és gazdasági fejlődéssel. A múlt század 90-es éveitől kezdtek meghonosodni olyan szavak, mint pl. kiszerelés, szuper, oké, infrastruktúra, laptop, trend, diaszpóra, logisztika stb. Ezek néha az idősebb korosztálynak fejtörést okoznak. Tanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol az idős bácsi az unokáját kérte, magyarázza már meg neki, miért mondják a magyar tévében a gyógyszerekre, hogy ilyen vagy olyan kiszerelésben kaphatók. Hisz a gyógyszer nem kíván szerelést, érthetőbb lenne, ha a kiszerelés helyett csomagolást használnának. A nyelvet a nyelvjárás vagy tájszólás teszi színesebbé. Ezeken a területeken sokszor csak a kiejtésben vannak kisebb-nagyobb eltérések. Ezek viszont beszélőikben pozitív érzelmet gerjesztenek, mert a sajátjuk, emberi, bizalmas, és az otthonosság érzését adják. A múlt század 80-as éveiben egy magyarországi felmérés Sátoraljaújhely és környékét nyilvánította a magyar nyelvet legszebben beszélő vidékké. Azt, ahol a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc élete utolsó éveit töltötte családjával. Ez a vidék nekem ismerős, mert szülőföldem része. Ha nem szól közbe a második világháború, Sátoraljaújhely lett volna a szülővárosom. Így Szlovákújhely lett, melyet a Ronyva-határpatak szakított el Sátoraljaújhelytől.

Szabó István, Kassa