Cseng a telefon

Ma, úgy látszik, nagyon sok a sürgős eset, mert amerre járok, nézek, mindenütt ott a telefon az emberek kezében. Az üzletekben, a villamoson, a betegváróban és hadd ne soroljam. A technika fél évszázad alatt óriási fejlődésen ment keresztül. Nekem is van, de csak akkor vezettettem be, amikor üzletvezetőnek neveztek ki a hetvenes évek derekán. Mobiltelefonom is lett, de nem a parádé kedvéért, hanem hogy a munkámból kifolyólag elérhető legyek, ha fontos. Ma is megvan még, mert a betegségem miatt gyakran kell az orvost, a kórházat hívni, és hát egy egyedülálló idős embernek elengedhetetlen kelléke a telefon. A jó múltkoriban mit ad Isten, cseng a vezetékes telefon. Felveszem a kagylót, és meglepetésemre angolul szóltak bele. Mondtam, hogy nem beszélek angolul, és leraktam. Erre újra cseng, és újra csak angolul beszélnek benne. Említettem egy ismerősömnek, mire ő figyelmeztetett, hogy hallott olyanról, a hívott szám gazdája óriási számlát kapott a telefonszolgáltatótól. Felhívtam hát az ügyfélszolgálatot, és panaszt tettem a zavarás miatt. Az ügyeletes hölgy azt válaszolta, ők ebben nem segíthetnek, de megnyugtatott, hogy amíg én nem hívom vissza, nem fogják a számomat megterhelni. Hosszasan elgondolkodtam. Hogyhogy ők nem tudják leállítani a nem kívánt hívásokat? Hiszen a technika annyira fejlett. A másik pedig, hogy milyen emberek azok, akik az egyszerű nép zsebéből képesek volnának kiseperni az utolsó centet is? Ilyen aljas módon.

Tóth Éva, Kassa