Kép Unsplash
Rögtön így az elejére, és bele a közepébe. Igen, még mielőtt megkérdezed, ezzel szerettem volna kezdeni. Szándékosan. Azért, mert mondandóm van ezzel a mondattal. Vagy legalábbis az elejével, és igen, mondandóm, valódi.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy odavessük, jó szándékkal, természetesen, de vajon mikor álltunk meg utoljára, hogy az értelmét, a jelentését közel is engedjük önmagunkhoz és mindazokhoz, akiknek szánjuk?
Furcsa időket élünk. Nem megszokottak. Megosztottak. Az idők is és mi is. Messze vagyunk attól, ahol akár néhány évvel ezelőtt is voltunk. Ki távolabb, ki közelebb, ugyanakkor egyikünk sincs ott, ahol. Valahol rendjén van, de abban a világban, ahol a rend kérdése is kérdéses, nehéz rendet érzékelni. Kint a világban furcsa rend alakult ki. S bent is. Érezzük a hiányt. A megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan hiányt. Talán a rend hiányát, talán a nyugalomét. Talán a békéét. Azt az érzést, amikor a puszta létezés nyugalommal tölt el, s ez megszüli bennünk a béke érzését.
Mert a nyugalmi állapot, a nyugalom teremt békét. Bennünk. Egyszer csak megszületik, mert nem tud másra figyelni, eltölt bennünket, s kiterjed önvalónkra, s a környezetünkre is. Mert a belül megszülető béke békét szül, körülöttünk is.
Kívánom hát, kedves barátom, hogy ezen az Ünnepen járjon át téged a nyugalom, szülje meg benned a békét, s hassa át a környezetedet, mert így mindegy, hogy milyen rend uralkodik odakint, benned a belső béke csendje és rendje uralkodik.
BÉKÉS Boldog Karácsonyt Neked!
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/50-51. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.