Az orvos orvoshoz ment

De nekem már elegem van ebből a várakozásból. Februárban be kell feküdnöm a kórházba, előtte pedig még vannak rám váró kivizsgálások. Kezdtem a körzeti orvosnál, a neurológusnál, amit három nap múlva el is intéztem, pedig Pozsonytól 68 km-re volt. Nagyon rendes és pontos az én drága orvosnőm, Farkasné doktor asszony, áldja meg őt a Jóisten. Olyan gyógyszert írt elő, mely igazán segített. Elmentem az érorvoshoz, volt beutalóm január 13-ára, nem is várakozott ott senki, mégsem vett be. Odakinn zuhogott az eső, vizes lettem, azért ott álltam fél órát a váróteremben. Senki nem jött se ki, se be, nyugodtan elintézhetett volna. Az én egészségem rossz, egyre rosszabbra fordult. Ebben a korban másnak is van elég baja, betegsége, tudom. De nekem már akkor is fájdalmaim vannak, ha fekszem vagy ülök. Február 2-án reggel a szememben is elpattant az ér, s elöntötte a vér. Ez a tünet veszélyes, de nem megyek sehová, mert 4-én voltam érorvosnál, aki nagy nehezen adott időpontot. (A reumatológus csak június 8-ára.) Mondtam, hogy tiszteletben tartom a döntését. Ott voltam reggeltől ¾ 1-ig, ez alatt az idő alatt hol a Vasárnapot olvastam, hol telefonáltam. Majd kijött a nővér, és azt mondta, hogy a doktor elment orvoshoz, neki is joga van orvoshoz menni. Vajon melyik kerületbe ment, gondoltam, hogy nem jött vissza ¾ 1-ig. Talán nem akart a vírus miatt találkozni a páciensekkel, de akkor tessék kiírni azt. Volt, aki sírva ment el, olyan régóta várt már erre az időpontra, volt, aki csak harisnyát akart kiíratni, s újból kell jönnie a fájós lábával Pozsonyon kívülről. Ennyi volna a történet a drága egészségügyről. Nagyon nehéz most bejutni az orvosokhoz, holott mindenhol üresek a várótermek. Meddig lesz így? Nekem nem a koronavírussal van bajom, mert nem megyek sehová, mindent betartok.

H. R., Pozsonyligetfalu