Ebben rendes körülmények között nincsen semmi különös. Csakhogy történetünkben nem épp a táncos lába miatt került oda. A barátunk, Misa ment szórakozni a haverokkal.
Ki voltak huzakodva, mint a tücsök az esküvőjén. Kiszemeltek maguknak egy szimpatikus asztalt, igyekeztek magukhoz csalogatni a lassan mozgó pincért, ám helyette három izmos, mogorva külsejű fiatalember érkezett. Nem sokat válogattak a szavakban, távozásra szólították a társaságot, hogy ez az ő asztaluk. Misáék a pincérnek köszönhetően szeszes italt még nem fogyasztottak, engedtek hát a józan észnek és a túlerőnek, új asztalt választottak. Lassan a zenészek is belevágtak, a táncparkett is megtelt. Igen ám, de az idő teltével kezdett megmutatkozni az alkohol hatása, egyszer csak két nyughatatlan kakas egymásnak ugrott. Nem egyedül, mert minden oldalról akadtak támogatóik. Ütötték-verték egymást, és mint egy sportversenyen, nem hiányoztak a buzgó szurkolók sem. Misáék eleinte közömbösen szemlélték a párviadalt, majd őket is elfogta a harci vágy, pláne hogy eszükbe jutott az incidens az asztallal. A verekedők már javában adtak és kaptak, amikor egy küzdőszernek használt szék Misa fején landolt, de oly szerencsésen, hogy az ülőkéjét beszakította, a megmaradt részt pedig a válla tartotta fel nemkívánatos gallérként. A nyíláson a feje visszahúzása lehetetlennek bizonyult, egy óvatlan mozdulat, és az ülőlap éles szilánkjai fontos ereket sérthettek volna meg. Egyesek jót szórakoztak az ide-oda futkosó kétségbeesett emberen, aki először asztalt nem kapott, végül meg a széktől nem tudott szabadulni. De akadtak olyanok is, akik higgadt fejjel keresték a megoldást. Végül mindenki egyetértett abban, hogy csak szakember tudja orvosolni a helyzetet. Késő éjjel nem könnyű asztalost találni, de végül az igyekezetük sikerrel járt. Misa megszabadult a kellemesnek nem mondható nyakéktől, ám maradt egy egész életre szóló élménye.
Puss Rudolf, Somorja
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.