Apám hitte

Érdekes, azt, hogy mennyire fiatalon halt meg, csak mostanság tudatosítom, egy huszonnégy évesnek az ötvennyolc nem a kora miatt nélkülözhetetlen. Bár ő akkor, másfél év múlva már nyugdíjba vonulhatott volna, én meg még két gyerekkel nőként (legalább valamiben egyenlők lettünk) ki tudja, mikor. Öt-hat év múlva? Ha addig ki nem találnak egy újabb plafont, vagy éppen meg nem szüntetnek egy régit, valószínűleg már halálomig munkaviszonyban leszek én is. Ő, apám pedig annyira várta azt a nyugdíjaskort, tervezte, hogyan fog csak a szőlejében dolgozgatni, kényelmesen rendben tartva kertet, maga szerint beosztva az időt, nem pedig a műszakokhoz mérten. Persze, így is olyan volt egyik is, másik is, mint a virágoskert, s talán éppen azért örült annyira, hogy hamarosan minden figyelmét rájuk összpontosíthatja. Az unokák után természetesen, mert miután mi felnőttünk a bátyámmal, a mi gyerekeink lettek életének fénypontja. Igazi nagyapa volt, bármilyen marhaságra kapható, ha kisgyerek kérte. Rajongtak is érte mindhárman, akik még megérték. Ő viszont már nem érte meg a két legkisebbet, a mára harmincéveseket, akiknek így fogalmuk sem lehet róla, milyen egy nagyapás nyaralás. Nekik maradt a mama, betöltve a papa szerepét is, és nemcsak mellettük, hanem a szőlőhegyen s a hatalmas konyhakertben is.

Apám nem érte meg a rendszerváltást sem, pedig de tudott volna örülni neki! Aztán mostanában, hogy fillérekért túladtunk a szőlején, mely értő, helybéli művelő hiányában csaknem az enyészeté lett, gondolok rá szüntelen, talán így kímélte őt a sors attól a hatalmas csalódástól, ami érte volna nyugdíjaskorában. Hogy a hatalmas és jól működő borászat egy (1!) csehszlovák koronáért kézen-közön odalett, hogy az egész évben dédelgetett tőkék termése már nem kellett senkinek, ahogy a kert termése sem, megszűntek a felvásárlók, elgyomosodtak a földek, és ha valaki paradicsomra vágyik, máma már faluhelyen is a szupermarketbe tér be. Minden bizonnyal megkeseredett volna, ha ezt megéri, apám ugyanis hitt a tisztességes munkában, annak vitathatatlan eredményében, hitt a két kezében meg a tapasztaltabbaktól tanultakban. Hitt a tudás hatalmában, ezért is ösztökélt anyánkkal a tovább és tovább tanulásra bennünket, gyerekeit, és tett meg mindent annak érdekében, hogy az a lehető legzavartalanabb legyen. Így nem tanultuk meg tőle a föld szeretetét, a szőlőtermesztés csínyját-bínját. És hitt a tisztességben úgy általában, az egyenes utakban, hitt az adott szóban, még akkor is, ha olykor-olykor csalódás érte emiatt. Ő csalódást ilyesmivel biztosan nem okozott senkinek, kiszámítható volt, ugyanakkor megbocsátó. Tudott újra meg újra hinni, még akkor is, ha hitében valaki megingatta, az is eszembe jut olykor, hogy ezt a mérhetetlen lelkesedésemet a munkám iránt talán éppen tőle örököltem. Igaz vagy sem, mindenesetre én hittem apámban, és hittem abban is, hogy örökre mellettem áll, nem is gondoltam a gonddal, hiszen majd apu megoldja. Mígnem egy nap nem jött többé haza. Abban a pillanatban – mint nyilván mindenki más, akit ilyesmi ér – azt gondoltam, összedőlt a világ. Aztán hamar rájöttem, nem volt hiábavaló ez a hitem, hiszen ő az ő hitével itt van bennem, bizony, megoldja még ma is az első ránézésre megoldhatatlant. Egyszerűen a kellő pillanatban eszembe jut. Vagy beúszik elém egy kép, hogy ő hogyan csinálta. Mert benne él ő minden félrecsúszott nyakkendőmben, minden bocsánatkérésemben, sőt benne él az én férjemben, akinek még volt lehetősége ellesni tőle a permetezés, a hegesztés, a betonozás és famegmunkálás, a vízcsapszerelés és bármireparálás alapkészségeit. Sajnos, apák napján már csak őt köszönthetem, a gyerekeim apját, de ha ránézek a kezére, apámét látom.

Aki hitt bennem.

– Nesze, nesze – dörgölte szét a borotvakrémet apám a hasamon, amelyet csupán a fehér ing s a VASÁRNAPi kék zakó fedett, meg a nyakkendő időnként odalifegő szalagja.

Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/24. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene