Anyaság és szülés járványhelyzetben

Csiba Annabella, Diósförgepatony

Szerencsésnek tartom magam negyedik várandósságom szövődménymentes lefolyása miatt, különösen, hogy a világjárvány okozta rendkívüli helyzet olykor családunkat is váratlan próbatételek elé állította. December közepétől április idusáig otthon maradt a família apraja-nagyja: a férjem a nappali íróasztala mögül okította egyetemista hallgatóit, innen kapcsolódott be a szakmai videokonferenciákra, -gyűlésekre, második osztályos fiam ugyanabból a székből abszolválta délelőttönként az online órákat, és miközben a fazékban rotyogott az ebéd, a nagycsoportos ovis és a májusban hároméves öccse is megkívánta a figyelmet. Több állandóan éhes száj, több főzni- és takarítanivaló, több leleményességet igénylő, unaloműző gyermekprogram – összegezhetném tömören az anyai és háziasszonyi plusz terheket, amelyeket utólag pozitívumként értékelek, hiszen a szükségállapot elmúltával valószínűleg nem tölt együtt ennyi időt a közben hatfősre bővült családunk. Ha visszaáll a régi rend, megszűnik a home office, édesapjukat jelentősen többet nélkülözik majd a gyerekek. Napirendünk további előnnyé kovácsolt hozadékát jelentették számomra a fiaimmal a saját udvar híján a falu határában gondtalanul eltöltött szabad órák. A túléléshez, lelki egyensúlyunk, testi fittségünk szinten tartásához (de leginkább ahhoz, hogy a családfenntartónknak megadjuk a lehetőséget, hogy a lakás csöndjében hatékonyabban dolgozhasson) szükség volt délelőttönként és délutánonként is ezekre a kiruccanásokra. A fiúk a téli hidegben immunrendszerüket edzve biciklizéssel, futással, gyaloglással engedték ki az elzártság miatt felgyülemlett gőzt, és nem mellékesen gondoskodtak arról, hogy egyre növekedő pocakkal se hagyjam el magam, ne legyen időm nyavalyogni. Az elmúlt években szinte sehová sem jutottunk el kettesben a férjemmel – a helyben szombatonként rendszeressé váló antigénteszteléseket röpke randialkalmaknak próbáltam felfogni. A pandémia ugyanakkor bennünket is hónapokra megfosztott attól, hogy a velünk nem egy háztartásban élő szeretteinkkel találkozzunk (a szüleimmel való távolságtartást éltem meg a legnehezebben), és közösségbe (munkahelyre, iskolába, óvodába, templomba) járjunk. Utókarácsonyi ajándékként megadatott, hogy pár napot nálunk töltsön Gömörben élő özvegy apósom. Utoljára lehettünk vele együtt. Szilveszterkor tőlünk vitte be a mentő a kórházba. Megtudtuk, halálos beteg, gondos ápolásra szorul. Nem látogathattuk. Tervezett hazaengedése előtt megfertőződött, a koronavírus megváltotta a további szenvedésektől.

Március 18-án megszületett a kislányunk. Hazajövetelünk után öt nappal pozitív teszteredményem okán karanténba kényszerültünk. A betegség a gyermekágyi időszakban enyhe tünetekkel sem volt kellemes, a háromszor három méteres hálószobánk magányában viszont kizárólag a – valószínűleg szintén megfertőződött – újszülött babámra figyelés és a saját felépülésemmel, feltöltődésemmel törődés volt a dolgom. Izolációm alatt a férjem hősiesen tartotta a frontot. Családtagjaim negatív PCR-tesztje megkönnyebbülés és visszaigazolás arról, hogy elővigyázatosságból otthon is volt értelme a reszpirátor éjjel-nappali viselésének, az ajánlások betartásának. Hálát érzek, amiért az elmúlt időszakban megtapasztaltam az imák és a felénk áradó szeretet erejét, a Jóisten gondviselését, miként mindent a javunkra fordított, csodálatosan elrendezett.

Mit kívánok anyák napja alkalmából? A kismamáknak azt, hogy áldásként tudják megélni állapotukat. A szülő nőknek kiszolgáltatottság helyett több autonómiát kórházainkban, hogy bensőségesebb légkörben, saját tempójukban, káros rutineljárások nélkül, bármely beavatkozás szükségessége esetén pedig megfelelő tájékoztatás után a megkérdezésükkel, véleményük figyelembevételével hozhassák világra gyermeküket. A gyakorló anyáknak a feltétel nélküli szeretet és elfogadás képességét (valahány) csemetéjük iránt. A gyermekáldásra hiába vágyóknak türelmet, reményt, hitet, célokat, mások részéről tapintatot és együttérzést. Az egyedülálló édesanyáknak erőt, sok apró örömet, segítséget, biztos talajt a lábuk alá. A dolgozó anyáknak megfelelő munkakörülményeket, választható részmunkaidőt, a férfiakéval egyenlő bérezést. A nagy- és dédmamáknak jó közérzetet, derűt, a „szükség van rám” érzését. A gyermeküket gyászolóknak vigasztalódást, elengedést. A férfiak részéről figyelmet, bókokat, a mindennapi fáradozások elismerését, terhekben osztozást. A gyermekektől őszinteséget, gyógyító kacajokat, tiszteletet, alázatot, hálát.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/17. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene