Akik az 1910-es években születtek

Földünk lakossága nem volt szokva a bezártsághoz, a korlátozásokhoz, fejlett világunkban már az is kisebb tragédiát okoz, ha valami miatt nincs egy ideig a lakásunkban áram, víz vagy fűtés, ugyanígy vagyunk, ha elromlik a hűtőszekrény, a mosógép vagy a televízió. Ilyenkor vigaszképpen jussanak eszünkbe szüleink, nagyszüleink, akik a múlt század elején, az 1910-es években születtek. Mennyi tragédiát, szomorú életsorsot, betegséget, nélkülözést kellett átélniük!

Az első világháború, majd annak elvesztése iszonyatos tragédiákat zúdított a világ népére, így a magyar nemzetre is. Folytatódott a trianoni tragédiával, melynek szomorú hatását több mint száz év távlatából a mai generáció is érzi. Hát még azok, akik mindezt átélték. Aztán jött a második világháború és annak elvesztése, még iszonyatosabb pusztítást mért a világ népére, jöttek egymás után a kegyetlen megpróbáltatások: a zsidók elhurcolása – kiirtása, a svábok kitelepítése, orosz fogság, a magyarok kitelepítése, lakosságcsere, az állampolgárság elvesztése, vagyonelkobzás, reszlovakizáció, az 1956-os forradalom, mely ha közvetlenül nem is, rokoni és egyéb alapokon igenis érintette az itteni magyarságot. Gondolkozzunk csak el, micsoda tragédiák, sérelmek, pótolhatatlan veszteségek. Lelkiismeret-furdalásom támadt hirtelen, hogy is merem még csak összehasonlítani is a világ nagy tragédiáit a mai krízishelyzettel. Hiszen csak az első világháborúnak több mint 10 millió (660 000 magyar) áldozata volt, a másodiknak 60 millió (egymillió magyar). De megemlíthetjük az 1347–1351-es pestisjárványt, melynek Európa népességének 30–60%-a esett áldozatul. Az 1918-as spanyolnáthát, mely áldozatainak száma 50 millió volt.

Tartsuk szem előtt, mi mindent kellett átélniük elődeinknek, és adjon ez is erőt, hogy túléljük a mostani megpróbáltatásokat. Talán a fiatalabb korosztálynak szólnak leginkább biztató soraim, akiknek nem kellett ez ideig megélniük világot megrázó nagy katasztrófákat, hogy legyen türelmük, erejük kivárni a több mint egy éve tartó járvány végét, és reméljük együtt, már nem tart sokáig.

Halász József, Jászó