Adja az indexét!

györgyi

Valamikor, az én korosztályom egyetemi időszakában még, így hívták azt a könyvecskét, melybe az óraadó és vizsgáztató tanárok aláírását és a vizsgajegyeket gyűjtöttük.

A címnek választott felszólító mondat tehát minden alkalommal a megkönnyebbülés, a siker (kicsi vagy nagy, sánta vagy felfelé ívelő, egyre ment abban a pillanatban) felszólító mondata volt. A zárójeles jelzők alapján lehetett hallani különböző hangsúlyokkal, lelkessel, nagy ritkán már-már diadalittassal, aztán amolyan legyintővel, sóhajtóval, hümmögővel, sőt szinte fenyegetővel (adja gyorsan, míg meg nem gondolom magam, és el nem veszem, hogy elássam). Nekem személy szerint volt szerencsém mindegyikhez, kivéve a tényleges elvételt és -ásást, ezt az is bizonyítja, hogy valamelyik kacattároló dobozom alján még mindig megvan. A napokban gondoltam is rá, hogy megkeresem, hiszen olyan nevek aláírásai szerepelnek benne, amilyeneket ma már beszerezni lehetetlen. Turczel, Csanda, Jakab, Zeman, Garaj, Pašiaková, Zalabai, Mistrík, Ondruš, Beran, a többire nem emlékszem. Pontosan abban az időszakban írták be magukat, jegyüket, nevüket az én indexembe, amikor a mára sikeres, neves, olykor körözött, olykor parlamentben ülő üzletemberek a Prior mellett kínáltak feketén valutát vagy bont. Akik nem úgy néztek ki, mintha volna indexük, de még csak úgy sem, mint akik láttak már, vagy akárcsak a legkisebb érdeklődést is mutatnák irányában, kivéve persze az árfolyamindexet. Márpedig ez az index kellett anno ahhoz, hogy az ember egyáltalán engedélyt kapjon, hogy úgy mondjam zöld utat a diplomamunka megírásához. Kellett, hogy ebben az indexben minden előírt érdemjegy és igazoló aláírás meglegyen, s ha akadt témavezető tanár, aki elfogadta a szakdolgozat tárgyát, és befogadott, kezdődhetett az adatgyűjtés, a kutatás és a szakdolgozás. Ami még mindig nem volt elegendő a diploma megszerzéséhez, sőt még csak a diplomamunka elfogadásához sem, kellett konzultációkra is járni, s a témavezető tanácsai, észrevételei alapján folytatni a munkát a vizsgált tárgyban. Amikor végre készen, bekötve, leadva a tanszékre került, az sem jelentett még mindig diplomát, de még csak elfogadott diplomamunkát sem. Az államvizsga első részében ki kellett állni, és meg kellett védeni azt a munkát (ma talán úgy mondanák, prezentálni) úgy, ahogyan az, aki nem maga írta, képtelen a védésre-prezentálásra. Ezután jöhetett a szóbeli tantárgyi vizsga. No, de hogy ne szaporítsam a szót, a lényeg, a diplomamunkám elfogadták, a diplomát is odaadták, azóta se láttam, nem is gondoltam rá, csak most jutott eszembe, ezt a Diplomamunkák felemelkedése és bukása brazil vég nélküli sorozatot nézve. Mint az is, hogy a záróvizsgáról hazafelé menet még ott láttam ácsorogni, ácsorgók körül sündörögni a Kő téri Prior előtt az arcot, mely most óriásplakátokról bámul rám, s azt mondja, ő mindenre tud megoldást. Mint most kiderült, diplomát azt szerzett (valahol szakdolgozatot is), de hogy volt-e valaha indexe, azt nem tudom. Manapság már nincsen index, elektronikus az is, e-könyvvé lett, e-index.

Magyarországon az indexet leckekönyvnek hívták, s akárcsak a nyomtatott sajtó, ez is legott elektronikus sorsra jutott. Indexre került az index is meg az Index is, azért olyan nagy baj, hogy a diploma értékét éppen azok próbálják degradálni, akiknek emelni és példaértékűvé tenniük kellene. Hiszen ha jót akarunk magunknak, ha szebb jövőt gyerekeinknek, egyértelműen a hiteles diplomák, szakérettségik és mesterlevelek segíthetnek rajtunk. A tudás hitelének ellehetetlenítése a tanulás, az egészséges érdeklődés elértéktelenedéséhez vezet. Márpedig az a végünk. Index már nincs, a leckekönyv okafogyottá vált, az óriásplakátról pedig azt sugallja felém az önelégült félmosoly, hogy látjátok, mennyivel többem van, mint nektek, kis nyápic, szemüveges, kockafejű diplomások. És olyan is van, aki kimondja, mindenki annyit is ér, amennyije van. Önkéntelenül az jut az eszembe, hogy úristen, ezeknek ha vese fog kelleni, elveszik az enyémet. Vagy az Önökét, mert valljuk be, az enyém már elég öregecske vese. Én sírok, ti röhögtök: má’ megin’ a rozsdás szög. Nem szabadulunk.

A kis vörös dög.

 

Aki követni szeretné Hunčík Pétert azért, hogy 2025-ben és még az után is olvashassa a Vasárnapot, és megteheti, a következő számlaszámon tegye:

 

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

 

------------------

 

Calpurnia nyilván emlékezett még arra az esős VASÁRNAPra, amikor sem apánk, sem a tanítónk nem felügyelt ránk.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/32. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?