Előrehaladott koromnál fogva mostanában órákig üldögélek az íróasztalomnál és böngészem a lapokat, folyóiratokat, vagy könyveket olvasgatok.
Legtöbbször a magyar nyelven írt újságokat olvasom, de a szlovák lapok sem idegenek számomra. Nem szeretném megnevezni, hogy múltkoriban melyikben olvastam számtalan olyan írást, ami megdöbbentő volt számomra, ugyanis két hölgy jelenlegi helyzetébe engedett betekintést. Nórikát és Mónikát már régebbről ismerjük a médiából. Mindkét hölgy különféle manőverezéseket hajtott végre illegálisan, ami bizonyára plusz jövedelmet hozott számukra. Alvilági nyelven kifejezve, zavaros vizekben halásztak. Ám a közmondás is azt mondja, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez a két nő is addig járogatott a korsójával, amíg az végül eltörött. Mindketten előzetes letartóztatásba kerültek, és ismerkedtek az életnek azzal az árnyékos oldalával, amely eddig számukra ismeretlen volt. Mónikát az igazság elferdítésével és más bűntettek elkövetésével, Nórikát adócsalással vádolják. A cellák ridegsége nem szép élményeket nyújtott számukra, amit nem kis felháborodással el is mondtak egy szlovák hetilap újságírójának. Korai ébresztések, látogatások gyakori megvonása, kínos kihallgatások. Szerintem jogosan. Az ember, aki két keze munkájából él, nem is álmodhat olyan fényűző életről, amelyben nekik részük volt. Az ilyen típusú halászok, akik szeretik a zavaros vizeket, talán elvárják, hogy a fegyházban is libériás inasok szolgálják fel nekik az ételt. Sajnos, nem könnyű nekik nap nap mellett ilyennel szembenézni. Okuljon mindenki a példájukból!
Tóth Éva, Kassa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.