Ad 2020 a Vasárnapban

Általában hátulról kezdem olvasni az újságokat, a sport miatt. A Vasárnapot elölről lapozom, a mindig jó és jobb vezércikkek miatt, mert azok tömören tükrözik a momentális társadalmi helyzetünket, az emberi viselkedésünket, tevékenységünket, kapcsolatainkat. Több évtizedes olvasója voltam és vagyok különböző lapoknak, de eddig sohasem tapasztaltam, hogy valamelyik bemutassa a saját szerkesztőségét. A Vasárnap első száma kellemesen meglepett, mindjárt az első oldalon csoportképen megismerhetjük a szerkesztőséget, tovább lapozva elolvashatjuk a konkrétumokat arról, milyen személyi változásokat hozott a 2020-as év a Vasárnapban.

Aztán a második számban megjelent Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő Vasárnap home office-ból című beszámolója a Lélek mellékletben, amiből sok mindent megtudhattunk a szerkesztőség munkájáról, munkakörülményeiről. Nem gondoltam volna például, hogy a szerkesztőség tagjai tavaly március 13. óta nem látták személyesen egymást, azóta csak a saját otthonukból dolgoznak, és a technika segítségével tartják a napi kapcsolatot. Azt sejtettem, tudtam, hogy általában minden egyes lapszámért mindig meg kellett dolgozniuk, de hogy lassan egy éve már még keményebben, a napi 8 óra helyett sokszor a fizetetlen túlórákban is, arra nem gondoltam. És nem lehet figyelmen kívül hagyni egy fontos emberi magatartást.

A járvány kezdete óta egyre jobban hiányoznak mindenkinek a személyes találkozások, az eszmecserék, a jó szó és az ölelések, de a Vasárnapból egyértelműen az olvasható ki, hogy a szerkesztőség tagjai példás önfegyelemmel segítik egymást, és bizonyára a jó hangulatért sem kell a szomszédba menniük.

Egy jó családban mindenki ismer mindenkit, és jó viszonyban is van mindenki mindenkivel, és állítom, hogy mi is együtt egy jó család vagyunk. A szerkesztőség eléggé ismeri az olvasótáborát, főleg a Koperta rovatba írók által, de a járvány előtti időszakban gyakran szervezett olvasótalálkozóiknak köszönhetően is, és most a Vasárnap olvasótábora is még közelebbről megismerhette a tisztelt szerkesztőséget. A járvány elején Hunčík Péter felvetett egy kérdést, vajon lesz-e Vasárnap öt-tíz év múlva is még, amire egy alapítványt is létrehozott. Igen, van, és olvasói támogatásával lesz továbbra is, hiszen a főszerkesztő asszony által vezetett szerkesztőséget nem puha fából faragták!

Mindenesetre köszönöm, illetve a kassaiak nevében is köszönjük nehéz, fáradhatatlan munkájukat a közkedvelt Vasárnap kiadásáért, ami a szlovákiai magyarság érdekét szolgálja.

Buday Ernő, Kassa