vasárnap
Exelnökkel álmodtam tegnapról mára, Bill Clintonról van szó. Valami ház oldalában vártam őket, jöttek is, Hillaryvel ketten.
Érkeztek velük mások is, akik nem álltak meg, hanem bementek a házba, amelynek az oldalában álltunk, nem is ház volt talán, hanem inkább repülőtér, vagy terasz. Szóval odajött a Bill, akiről persze tudom, hogy hivatalos keresztneve William. Vagyis lehetne épp Will is, csak ugye a Bill nyilván amerikaiasabb, mivel a bill azt jelenti angolul, hogy számla, vagyis benne van az asszociációs horizontjában a pénz rendesen. Köszönthettem volna tehát magyarul nyugodtan úgy, hogy Vilikém (a Bilikém azért túlzás lett volna ugye, bár szerintem Hillary vette volna a poént, ha tudott volna magyarul). Ahogy az egykori amerikai elnök közeledett felém, lépésről lépésre, összeraktam nagyjából, mit fogok mondani neki. Kezet fogtunk, majd hátralépett. Hillaryvel nem fogtunk kezet, ő diplomatikusan mosolygott a szürkésrózsaszín kosztümjében. I´m your big fan – kezdtem a beszélgetést Bill-lel, mire még clintonosabban kezdett el vigyorogni, és elismerő fejbiccentéssel visszakérdezett valami olyasmit, hogy „really?” vagy „oh, right?”, csak nem értettem, mert megint elkezdtek nyüzsögni körülöttünk.
Következő lépésként fel akartam emlegetni 1994-es prágai látogatását, amelynek célja az volt, hogy a NATO keleti bővítéséről tárgyaljon Václav Havellel. A cseh elnök pedig kivitte Clintont az Arany tigrishez címzett sörözőbe, ahol Bohumil Hrabal várta őket a szürke, cipzáros nyakú tyeplákifelsőjében. Ekkor viszont hirtelen helikopterhang ereszkedett a cselekményre, és egyre hangosabban rotorta szét az álmot. A közterület-fenntartó vállalat emberei ablakunk alatt már hétkor elkezdték a kaszálást.
Kép: TASR
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.