A nyár legszebb emléke

Most, nyugdíjas koromban, idén is volt egy felejthetetlen, boldogító élményem, melyet szeretnék megosztani a kedves Olvasókkal. Szívből tudom ajánlani mindenkinek, ráadásul bármikor megismételhető. Az egész fantasztikus kalandot a Vasárnapnak és Szászi Zoltánnak köszönhetem. Az ő érdekes leírásából tudtam meg, hogy Alsósztregován nemrégen megnyílt a felújított Madách-kastély értékes expozíciójával, és azonnal eldöntöttem, hogy márpedig én oda feltétlenül elmegyek. Nagyon felizgatott a dolog, ugyanis egész életemben csak terveztem, de soha nem került rá sor. Úgy gondolom, jól történt, hogy éppen most jutottam el, mert így a nagyszerűen, ízlésesen felújított, ragyogó szépségében tündöklő kastélyt láthattam egész magasztosságában. Ugyanis a júliusi riport elolvasása után már nem volt egyetlen perc nyugtom sem, és tudtam, az idén biztosan sort kerítek rá. Nemsokára már az autóban ültem, és kicsit izgulva szemléltem a kies újhonti tájat. Könnyen eljutottunk Alsósztregovára, hiszen a Losonc felé tartó főutat jól ismerjük. Innen lekanyarodva Pôtor (Nógrádszentpéter) községtől már csak néhány kilométer. Hanem ott, a helyszínen a faluban sehol sem találtunk egyetlen útbaigazító táblácskát sem, pedig a kastély elég eldugott helyen van. Eszembe jutott a mentő ötlet, mely azt súgta, hogy a régi nemesi kúriák gyakran a templomok közelében épültek. Ez be is igazolódott, egy kisebb dombon álló templom közelében találtuk meg a Madách-kúriát. Felkaptattunk a rácsos kerítés mögött, most már gyalog a szép, gondozott parkba és a bejárati nagy kapuhoz. Végre, a beteljesülés pillanatában becsöngettem.

Nagy sokára egy egészen fiatal kisasszony jött ajtót nyitni. A nagy belső helyiségben a pulthoz vezetett, és ott hosszan magyarázta, hogy a fülünkre kell helyezni a fülhallgatót, amelyből meghallgathattuk az expozíciók magyarázatát. Ettől nem voltam elragadtatva. Ekkor képeslapokat szerettem volna vásásrolni, de a kisasszony nem adott azzal, hogy majd a végén vehetek. Aztán a belépő árán alkudoztunk egy kicsit, mivel én rokkant vagyok, amiért engedményt kaphatok, és ez a kísérőmre is vonatkozik. Ezzel aztán befejeződött belépésünk adminisztratív része, és fiammal meg a hölggyel együtt három lépcsőn felhágva egy nagy, tágas helyiségbe jutottunk. Itt két gyönyörű, óriási kerámiakályha fogadott, az egyik ablak előtt pedig Madách íróasztalának másolata, ahol az író a Tragédiát megírta. A sok izgalom után sírva fakadtam. Elfordultam, hogy ne lássák a fiatalok, ők nem értenék, milyen mély élmény mindez számomra, itt, ezen a helyszínen állni. Meg voltam hatódva! Volt ott még egy korabeli stílusban varrott férfiruha, mely az író viseletét mutatta be. Egyszerű, fekete posztóból készített nadrág és zakó. A sarokban pedig ott állt Madách ágya és éjjeliszekrénye, ahol a sok munka elvégzése után a hajnali órákban fáradtan elaludt. Itt fogadta az író, az asztalánál a helyi parasztokat, akik jöttek írásbeli segítséget kérni, Madách ügyes-bajos ügyeikben segítségükre volt. Újra fojtogatott a sírás, ez is meghatott, hogy milyen segítőkész ura volt szeretett népének.

Sajnos a kastély berendezéséből nem maradt meg semmi. Az emberek széthordták, ki mit tudott, azt vitt a háborúk során. Így aztán a környéken keresgettek, s ami keveset találtak, azt restaurálták és helyezték be a szobákba. A hölgy azt mondta, egyedül folytathatjuk a szemlélődést, csak bátran nyomogassuk a gombot, majd a hang elvezet tovább, az összes helyiségen át, és ezzel el is tűnt. Mentünk hát tovább a vékonyra kopott, perzsamintás szőnyegeken szobáról szobára. Fráter Erzsike lányos, világossárga munkaruhája és anyósa fekete öltözete egy kicsit félelmetes is volt számomra, mert beléjük képzeltem a viselőjüket. Madách édesanyja… sokan hallottak már róla. Jót keveset, ez történelmi tény. A többi kiállított tárgy is inkább szimbolikus volt, de azért sokat sejtető. A miliő és a kilátás a parkba, a kastély hangulata leírhatatlanul inspiráló. Én szívből tudom ajánlani mindenkinek ezt az exkurziót. Magánszemélyeknek, családoknak és iskolásoknak is. Csak arra szeretném felhívni a látogatók figyelmét, hogy a kastélyba egyszerre belépő személyek száma most csupán öt, és a pandémia második hulláma idején jó lesz interneten tájékozódni a részletek iránt. Hogy ne érjen senkit kellemetlen meglepetés. Az ősz küszöbén a parkerdő talán még hangulatosabb és színesebb köntösben várja majd a látogatókat, ezért talpra, magyar! Mindenki, aki megteheti, menjen el Alsósztregovára. Egy életre szóló élménycsokor várja. Én azt mondom, megéri! Szándékosan nem közöltem többet az élményekből, de Nagykürtöstől néhány kilométerre elérhető ez a földi paradicsom. Azóta is varázsában élek.

Minár Cecília, Szelepcsény