Életem nagy álma valósult meg azzal, hogy közvetlen közelről tekinthettem meg a világ legmagasabb pontját, a majd 8849 m magas Mount Everest csúcsát.
Amikor lehetőségem nyílt erre, izgatottan, jó adag kíváncsisággal vágtam neki a nagy kalandnak. Utazás, több ezer kilométer szükséges ahhoz, hogy ide eljusson az ember. Az ottani körülmények között nem könnyű megtenni az utolsó kilométereket sem, a hegyi utak keskenyek, kövesek, porosak. De amikor egy hegytetőn megálltunk pihenőre, mindenért kárpótolt bennünket a szép napsütésben elénk táruló szürke Mount Everest látványa. Lenyűgöző!
200 km-es buszozás után megérkeztünk az alaptábortól 4 km-re levő sátorvárosba. Kis eligazítás után megtudtuk, hol töltjük majd az éjszakát. Odaérve éppen a sátorból kipakoló magyarul beszélő két férfire lettem figyelmes. Mindjárt szóba elegyedtem velük, elmondták, hogy rosszul érinti őket a más sátorba való költözés, inkább pihennének, mivel rövidesen a csúcs megmászására készülnek. Akkor ismertem fel egyikükben a tévében sokat látott Klein Dávidot, társa Várkonyi Laci volt, aki azóta sajnos elhunyt. Mentem is az idegenvezetőnk után, hogy szóljak, milyen neves emberekről van szó, segíteni kell nekik. Miután bemutattam őket a főleg cseh és szlovák utastársaimnak, kíváncsi kérdések sokaságát kapták, úgyhogy az este a sátor alatt az ő élménybeszámolójukkal telt el. Ki-ki előszedte a maga szegényes tartalékát, de még egy kis alkohol is előkerült, s a beszélgetés végén még daloltunk is. Éjjel Klein Dávid mellett aludtam, és jókat beszélgettünk. Egyszer csak abba kellett hagynunk, mert megszólalt a telefonja, a magyar rádiótól hívták, hogy beszámoljon a napi eseményekről. Az éjszaka nagyon hideg volt, minden lehetőt magamra raktam, még Dávid is adott egy plédet, én mégis majd megfagytam. Reggel, mielőtt indultunk volna a csúcs alaptábora felé, megkértem a két neves hegymászót, írjanak nekem pár sort a találkozásunk emlékére. Ezt engedélyükkel le is írom:
Halász Öcsinek
Az Everest lábánál, ahol találkoztunk és jót beszéltünk. Mi még szeretnénk a hegy hátára is felkerülni és onnét körülnézni, mit is lát fentről majd az ember. Minden jót kívánunk a kellemes este emlékére: Klein Dávid
Csak csatlakozni tudok Dávid barátom és mászótársam soraihoz: nagyon jó érzés volt rokonlelkű, rokon gondolkozású utazókkal találkozni. A hegy megmászásához nemcsak izmaink átmozgatására, de a lelkünk elevenen tartására is szükség van. Ehhez járult hozzá ez az este. Köszönjük! Várkonyi László
Elbúcsúztunk, és indultunk a 4 km-re levő alaptábor felé. A romantikus, köves úton csak szamárvontatásos kocsik és dzsipek tudnak közlekedni. Az alaptábor két részből áll sátrakkal a hegymászók részére, akik innen indulnak a csúcs meghódítására. Egy emléktábla jelzi az 5200 m magasságot. Kisebb hegyre mi is felmásztunk, már érezni lehetett a ritkuló levegőt, de így is felállítottam életem rekordját, az 5220 m-t! Hideg volt, fújt a szél itt, közvetlenül a hegy lábánál.
Miután ott-tartózkodásunk ideje lejárt, szomorú szívvel indultunk vissza, gyakran hátrapillantva a világ legmagasabb csúcsára. Utunk Nepálba vezetett. Érdekes volt megfigyelni, ahogyan ereszkedtünk le, fokozatosan szűnt meg a kopár, sárgásszürke hegyvidék, váltotta fel a zöld természet. Gyönyörű völgyön át ereszkedtünk le, alján hegyi patakkal, festői táj. A hegyoldalban kis teraszos földek, ott csak így tudják megművelni, termeszteni valamit. Így jutottunk el 5200 m magasságból a 900 m-en fekvő Katmanduba, Nepál fővárosába.
Halász József, Jászó
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.