Kép Unsplash
Az utcánkban lakik egy idős néni, aki már nem tud elmenni bevásárolni. Néha felhív telefonon, hogy hozzam el, amire szüksége volna. Egyik reggel is megvettem neki a tejet, tejfölt, kiflit. Mikor beléptem hozzá, rögtön láttam, hogy bal lábbal kelt fel.
A köszönésemet sem fogadta és morgolódott, hogy milyen későn értem oda. Kérdőre vont, hol csavarogtam. Miután szó nélkül kirakodtam a táskámból, ingerülten kiabálni kezdett: – Én nem dobozos tejet akartam, hanem zacskósat, mert az olcsóbb! Jaj, a tejfel sem olyan, amilyet én szeretek, én a piros dobozosat szeretem! A kiflikkel sem vagyok megelégedve, mert én nem egyenes, hanem félhold alakút szoktam venni! – El sem fogadta a magyarázkodásomat, hogy abban az üzletben, ahol jártam, csak ilyen típusú termékek voltak. Visszaadtam hát a pénzét, és jobbnak láttam gyorsan távozni. Aznapra kedvemet szegte házsártos viselkedése, de mivel igen sok tennivalóm volt, nem foglalkoztam vele. Késő este csörgött a telefonom. Vajon ki hívhat ilyenkor? Meg is ijesztett, hátha hozzátartozóimmal van valami baj! Felvettem a kagylót, és a néni hangját hallottam: – Kedveském, hiába feküdtem le, csak forgolódom az ágyban, és nem jön álom a szememre! – Hirtelen arra gondoltam, megkér valami neki tetsző ennivaló vásárlására, de folytatta: – Én magát reggel megbántottam, és azóta lelkiismeret-furdalásom van. Bocsánatot akarok kérni, hogy olyan csúnyán viselkedtem. Én már 88 éves beteg öregasszony vagyok, ki tudja, megérem-e a holnapot. Kérem, ne haragudjon rám!
– Á, dehogy! – válaszoltam. – Én már el is felejtettem! – Ám ő tovább folytatta: – Hogy megnyugodjak, hallani akartam a hangját, hogy valóban nem haragszik rám! – Persze, hogy nem haragszom! Mindenkinek vannak rossz napjai! – mondtam búcsúzóul álmosan. – Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!
Letettem a telefont, és utána kezdtem el gondolkodni a történteken. Milyen nemes lélek lakozik a néniben, hogy ez a kicsinyke ügy ennyire bántotta a lelkiismeretét. Életem folyamán nagyon sokszor voltam olyan helyzetben, amikor valaki sokkal súlyosabban bántott meg, és nem kért bocsánatot. Hányszor aláztak meg igazságtalanul, értették félre jó szándékomat, de nem kértek elnézést miatta. Én is megnyugodva hajtottam párnámra a fejemet, mint az öreg néni: mégiscsak jól végződött ez a nap, ha a lelkiismeretre bízzuk az ügyintézést!
Hostina Tóth Irén, Komárom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.