A láthatatlan láthatósága

Valahogy ünnep tájékán előszeretettel változnak bennünk érzések, gondolatok. Igaz, még mindig torony magasan vezet e téren karácsony, de nem szabad alábecsülnünk húsvét igéjét sem, sőt. A születés csodája után ugyanis most a feltámadás csodája köszönt ránk.

Ilyenkor pedig születik a remény. A vágyakozás az iránt, hogy valami új, valami izgalmas érkezik. Feltámad. Újjáéled. Életre kel. Ha a csodára kétezer éve volt is példa utoljára, azért a magunk életében, a magunk kis földi síkján igyekszünk vágyakozni. Kibukkan a remény csírája, és sokkal inkább hisszük, hogy valami lehetséges, semmint annak ellenkezője.

A remény ugyanis magában hordozza a hitet, a hit pedig a reményt.

Hogy miért? Mert a hit a reménylett dolgok valósága, az abban való meggyőződés, hogy a láthatatlan láthatóvá válik. Az idézet nem pontos, de én így, ebben az olvasatban szeretem idézni. A Biblia szavai köszönnek vissza, s ad nekünk reményt, hittől, vallástól függetlenül.

Most még sok minden láthatatlan számunkra, ám ez az időszak felhívja a figyelmünket arra, mindegy, hogy mi látszik, a lényeg odabent van. A reményed, a hited kérdése mindaz, ami eléd jön. Most még rejtve van, de kívánom, hogy minél hamarabb lásson napvilágot, belőled, körötted. Húsvét csodája hozza el számodra is a remény és a hit csodáját, amely láthatóvá teszi a láthatatlant.

Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép