A kreténség ellenszere. NAPLÓ

Vasárnap

A szemtelen orosz író, Viktor Pelevin írja hazájáról Az agyag géppuska című könyvében: Oroszországgal mindig így van, gyönyörködik valamiben az ember, elsírja magát, és ha jobban megnézi azt, amiben gyönyörködik, elhányja magát. Néha én is így érzek szűkebb pátriám kapcsán, amelyre egyébként felettébb büszke vagyok.

Szülőfalum, Vajka egykor nagy dicsőségű érseki szék volt, ami azt jelentette, hogy afféle államként létezett az államban, és a Csallóköz jelentős részét felügyelte. Amire vajkaiként kevésbé lehetünk büszkék, bár nem tehetünk róla: a régi feljegyzésekben rendszerint külön kiemelték, hogy errefelé sok volt a golyvás ember.

Ez nem csupán annyit jelentett, hogy a vajkaiaknak feltűnően nagy tokájuk nőtt, hanem az értelmi fogyatékosok, azaz a kretének átlag feletti arányát.

A kretén kifejezést egykor nem pejoratív értelemben használták, épp ellenkezőleg: a keresztény (svájci franciául: chrétien) szóból eredeztethető, mivel a kreténeket lelki szegényeknek tartották, akik közelebb állnak Krisztushoz.

Persze ettől még nem volt feltétlen olyan jó kreténnek lenni a régi Csallóközben. A történettudósként ismert plébános, Ipolyi Arnold 1858-ban azt írta a csallóközi golyvásokról, akikkel főleg Bakán, Vajkán és Püspökiben találkozott:

„Szánakozásra gerjesztően néznek ki: eltorzított arcvonások, sápadt, élettelen szín, merev tekintet, irtózatos golyva, olykor bénaság s tagjaikkal tehetetlenség, valóságos szörnyekké alakítják őket; ehhez még többnyire némák, és kietlen sipító vagy hörgő hangokat hallatnak csupán. (…) A kevésbé dőrék és tehetetlenek többnyire kisebb házi szolgálatokra, baromfi őrzésére, stb. használtatnak, és többnyire minden úri és lelkészlakban látni e vidéken ily, nagyobbára csak könyörületből felvett cselédet, kik azután olykor, bárgyú ötleteik és tetteiknél fogva, a házi bolond szerepét is viselik.”

Később úgy nevezték el ezt a betegséget, endemikus kretenizmus. Az endemikus azt jelenti, hogy egy faj vagy jelenség kizárólag vagy jellemzően egy bizonyos területen fordul elő. A golyvások nemcsak a Csallóközben éltek nagy számban, hanem egész Európán végighúzódott egy sáv, amelyben kimutatható volt a magasabb arányuk, ezt golyvavonulatnak nevezték el, és a Pireneusoktól az Alpokon át (Svájcban is kirívóan sok volt a kretén, ezért is a név svájci eredete) a Kaukázusig terjedt.

Pozsony főorvosa, Gerley János 1865-ben összeírta a „csallóközi gyügéket”, ahogy ő nevezte őket, és javaslatot tett a helyzet javítására: elegendő só biztosítása, a mocsarak lecsapolása a „pósgerj” (malária) felszámolása végett, a vérrokonok közti házasság tiltása és a nyomor enyhítése. Javaslatai főleg politikai okok miatt hiúsultak meg, ám utódja, Lendvay Benő is felkarolta a témát, és arra gyanakodott, az ivóvízzel lesz valami gond. Meg is vizsgáltatta egy vajkai kút vizét, amelynek a fogyasztói három nemzedéken keresztül mind golyvások lettek.

A huszadik század elején aztán bebizonyosodott, hogy tényleg a vízben kell keresni a magyarázatot: jódhiányos volt, és ez okozta a pajzsmirigynek a kretenizmushoz vezető elváltozását. A csallóközi kreténeken (vajkaiasan gónóknak hívták őket) végül egy Julián Podoba nevű szlovák orvos segített, aki az ötvenes évek elején nyugati mintára bevezettette a jódozott só használatát. 1951-től fokozatosan adagolták a jódot a konyhasóba, ami bámulatos eredményeket hozott: a csallóközi golyvások gyakorlatilag eltűntek.

A csallóközieket persze nem kérdezte meg senki, hiszen 1951-ben ezt nem tartották különösebben fontosnak.

Mindez érdekes kérdéseket vet fel. (A történészek általában nem szeretik a „mi lett volna, ha” kezdetű felvetéseket, úgyhogy ők itt fejezzék be ennek a szövegnek az olvasását.) Mert mi lett volna, ha az egészet tapintatosan a népre hagyják, és a jódozott só használata csupán egy jóindulatú javaslat marad? Talán minden teljesen másképp alakul. Talán megtudtuk volna, hogy a golyva csak a jódlobbi kitalációja, és hogy az embereket golyvásokra és golyvátlanokra osztani fasiszta gaztett. A derék csallóköziek talán ragaszkodtak volna régi, jól bevált kútjaikhoz, és hetykén visszautasították volna a jódozott sót mint a megátalkodott nyugatiak kifejlesztette mérget, amelyet rajtuk akarnak tesztelni. Egy részük biztosan így tett volna, büszkén régi hagyományaira, ősei dicsőségére. És a Csallóköz máig tele lenne kreténekkel.

(A cikk megírásában segítségemre volt Kiss László A csallóközi endémiás kretenizmus története című cikke – Orvosi Hetilap, 2012/november, 1752–1759.)

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/3. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?