A dunna

A dunnát még Balog nagymamám készítette a kelengyémbe libapehelyből. A szőtt mintás, apró virágos, fehér pamuthuzatot Diák mamaka (így hívtam) tartogatta a muskátlivirágos ablak alatt álló komódjában. Mindig megmutatta, hogy ha meghal, tudjam, az az enyém. Gyerekként részese voltam a dunnakészítés folyamatának. A libaőrzés, -fürdetés a mi gyerekfeladatunk volt annak idején. Még a tollfosztó esték hangulatára is emlékszem. A falubeli asszonyok körbeülték a nagy asztalt, fosztottak és nagyokat beszélgettek. Mi, gyerekek a háttérben játszottunk és hallgatóztunk. Nagymamám hájzsírban sütötte a finom farsangi fánkot és a herőcét (forgácsfánk). Illatát-ízét a mai napig őrzi emlékezetem. Balog nagymamámat élete terhei viszonylag korán a másvilágra szólították. Telt-múlt az idő. Felcseperedtem. Mikor férjhez mentem, Édesanyám a kelengyémbe tette a dunnát a dunnahuzattal. Ezt nem! Mondtam a 70-es évek végén. Modern paplant vásároltam, és pöttyös paplanhuzatot. Aztán a gyerekszülések után hosszú hónapokon keresztül betegeskedtem. Tört a hideg, fájtak az ízületeim. Egyik délután, mikor hidegverésben és fájdalmakban a paplan alatt nyomtam az ágyat, Édesanyám szó nélkül rám helyezte a dunnát. Gyenge voltam, még ellenkezni se volt erőm. A dunna alatt csodák csodájára enyhültek a panaszaim. Felmelegedtem, a fájdalmaim szűntek... kellemes, jó volt a változás, és fokozatosan kilábaltam betegségemből. Azóta a dunna nem került le rólam. Hűséges társam már 36 éve. A gyerekeim is mindig abban gyógyultak. Felejthetetlen emlék, mikor a 18 éves fiam, aki akut léghuruttal küzdött, éjszaka folyamán megállt az ágyam fölött: Anyu, bebújhatok a dunna alá? Pár perc múlva enyhült a köhögése, és elaludt. Most az unokáim kedvence. Hisz van attól jobb érzés, mint belehuppanni a pihe-puha ágyba? Váltakozva kérik, hogy mikor ki aludhat benne. Én pedig esténként mindig megköszönöm a két nagymamámnak, hogy szeretetük még most is körbevesz, simogat és melegít.

Tömöl Zsuzsa, Gömörhorka