Kép Unsplash
Ha az ember a tévét nézi vagy újságot olvas, mindenütt az oltással szembesül. Azon gondolkodtam, vajon az idősek nem akarják vagy nem tudják magukat beoltatni?
A kis nyugdíjas nehezen tudja ezt a kötelességét teljesíteni, mivel eddig sok-sok kilométert kellett utazni egy oltásért. Igen, ha van autó a családban, nem gond. De ha magányos emberről van szó, mellette rokkantnyugdíjas, ez nehezen kivitelezhető számára, mivel a taxi drága. Marad hát a várakozás, a kétségbeesés, mi lesz tovább?
Pár esetről tudok, ahol a helyi orvos nagyon rendesen és meggondoltan cselekszik, betartva hippokratészi esküjét. Ógyallán például, ahol a rendelés után megszervezte az idősek oltását. S ha valaki nem tudott elmenni, a nővér ment el a lakására, így kapta meg az oltást.
A másik eset a Dunaszerdahelyi járásban volt, Nyársadon. Ott a helyi polgármesteri hivatal összeírta az idős betegeket, majd az önkormányzat autójával a nővér meglátogatta őket, és aki kérte, azt beoltotta. Így a településen be van oltva mindkét helyen mindenki, aki akarta.
Tudok olyan falvakról, ahol a polgármesteri hivatal C- és D-vitamin-tablettákat osztott szét az időseknek, ezzel is védve immunrendszerüket. Köszönet és hála ezeknek az odaadó embereknek, orvosoknak, nővéreknek. Követendő példa minden községben és városon.
Úgy látom, minden akarat, becsület és segítőkészség kérdése, és nem lehet csak egyszerűen kijelenteni az idősekről, hogy nem akarják magukat beoltatni. Bármilyen korú az ember, az élet ajándék számára, amit szeretne szépen kiélvezni. Csak vannak, akik segítségre szorulnak. Ezt kell odaadni nekik, mint az élet ajándékát. Így lesz hitük tovább élni, nevelni az unokákat, mert csak egy életünk van.
Vigyázzunk egymásra segítséggel, szeretettel az új évben is.
Gyurcsovics Márta, Hetény
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.