A béke szigetén

Vasárnap

Vidéki lakos lettem. Mit vidéki? Egyenesen falusi. Most már valódi falusi. Mert bár Pozsonyban születtem, akkor még álfőváros volt, a valódi főváros, Prága után a második a sorban, nem éreztem magam addig városinak, később pláne nem fővárosinak. Minden ideg- és érzelmi szálammal egy csallóközi kis faluhoz kötődtem. Anyám ott született, apám ott tanított, mi ott nyaraltunk éveken át két hónapig, és amikor lehetett, teleltünk is.

Akkor tudatosítottam valamelyest, hogy mégsem vagyok, nem lehetek olyan, mint azok, akik nem nyaralni és telelni jártak falura, hanem ott születtek, ott jártak iskolába, ott nőttek föl, onnan léptek arra a kanyargós útra, amelyet jobb híján életnek is szoktunk nevezni, s melyről sohasem tudhatjuk, merre is vezet, akkor, amikor egyik tanárunk másképp nézett ránk, mint a vidékiekre, azt hívén, rátartik vagyunk, azt képzeljük, többek vagyunk, mint a nem pozsonyiak. Ha tudta volna, mennyire rettegtem az órái előtt, gyomorgörcsök kínoztak, rémálmaim voltak, amikor vizsgára készültem, ki is rúgott, repültem, mint a magányos erdei pinty. Hová is vezet az utunk? Vissza, a szülőhelyünkre, más városba, idegen országba? Én, vénségemre határon innenre kerültem. Innen nézhetem, mi folyik a határon túl, hogy is vannak a határon túli magyarok. Biztosan jól, mindenki otthon van, otthon dolgozik, legföljebb telefonon, interneten – és a többi hasonló eszközön – tartja a kapcsolatot a munkatársaival, a barátaival, bár már enyhülnek a szabályok. Itthon, bezárva itt is lehetek. Semmivel sem rosszabb, mint a határ túloldalán, régi lakóházban, ahol az utóbbi, valamivel több mint egy évben is alig találkoztam a szomszédokkal, mindenki igyekezett elkerülni mindenkit. Egy házaspárt mégsem került el a vírus, a férj bírta kevésbé. Nemrég kezdték élvezni nyugdíjas éveiket. Az öregeknek úgyis mindegy, legyintett valaki, akinek csak addig számít az emberi élet, amíg dolgozik, amíg dolgoztatni lehet, amíg hasznot hoz. A pihenést hagyjuk másra, mint a dagadt ruhát. Hogy Covidilag jobb helyre kerültem volna, nem állíthatom. Furcsán néznek rám, mert az utcán is maszkban járok, nem a piacon vett vagy otthon varrt (jó, aki ismer, tudja, könnyebb a tevét áttuszkolni a tű fokán, mint velem megvarratni valamit), tisztességes, magamat és másokat is óvó álarcban, ami itt, ahol újabban élek, még a határ túloldaláról ide költözött honpolgárok körében sem divat, mert nem kötelező, itt a kutya sem ellenőrzi, márpedig kutyából van bőven. Meg kutyanyomokból is, ugyanis azt sem ellenőrzik, fölszedik-e kedvencük nyomait egy könnyed mozdulattal, s egy másik könnyed mozdulattal a kukába dobják-e. A vidéki élet örömei prózaiak. Az ember megszokja, hogy a bolt (igen, kérem, itt boltba járnak az emberek, nem üzletbe) kora reggel nyit és délután ötkor bezár, nincs este nyolcig nyitva tartás, és nem a Covid miatt. Akinek nem tetszik, bekocsikázhat a közeli kisvárosba, ott ilyen-olyan marketek is vannak. És aki hazavágyik – mert ez itt csak lakóhelye sok mindenkinek –, vagy autón közlekedik, vagy hajnalban vonatra száll, és röpke negyedórácska alatt meg is érkezik Ligetfaluba. Meg lehet szokni a heti egyszeri nagy bevásárlást, az ember legalább kevesebbet költ, itt pláza sohasem lesz, hála a jóistennek, a plázacicák csak maradjanak szépen a nagyobb városokban. Itt nyugi van. Nem csörömpölnek villamosok, nem dudálnak türelmetlen sofőrök, nem csikorognak fékek, nem hiányzik a tolató vonatok zaja, a lakásba is be-beszálló szénpor, sem a csuklós buszok nyikorgása, sem a villamosok nyikorgása, főleg csörömpölése, amikor betérnek. Itt csönd, béke honol, nyugi van. Közel hetven év után kijár.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/19. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?