A barátság ereje

Judit azonban módszeresen kitért a válaszadás elől, elütötte mással, elterelte a szót. A másik két barát ezt érzékelte, és partner volt a beszélgetés során ebben, így Judit úgy hitte végleg megmenekül a válaszadás elől. Maga sem értette, miért esik nehezére, vagy miért nem akar erről beszélni. Aztán amikor már indulni készültek, és éppen kifordult a mellékhelyiségből, Barbara utoljára, mintegy kegyelemdöfésként feltette a kérdést: de még mindig nem mesélted el, mi volt vele. Judit érezte, hogy most mint egy izzó láva, kitör belőle a szóáradat, és nem tudja meggátolni. Ahogy azonban dühösen nyílt a szája, nem a szavak folytak ki, hanem a könnyei kezdtek el patakokban folyni. Sírni kezdett, hangosan és fájdalmasan. Barbara akkor érezte meg, hogy barátnője mennyire szomorú, és mélyen rejtegeti fájdalmát. Megértette, hogy egész eddig aknamezőn táncolt, ahova Judit lelkének darabjai voltak odaszegezve. Hirtelen elszégyellte magát, de tudta, nem ennek van most itt az ideje. Szélesre tárta a karját, és hagyta, hogy Judit kisírja magát a vállán. Barbara magát is meglepte, hiszen a legtöbb esetben ő mutatja ki legkevésbé az érzelmeit. Az anyaság azonban őt is megváltoztatta. Kemény utat járt be, s azóta tudja, egy ölelésnek valóban gyógyító ereje van. Pár pillanattal később már a négy nő szorosan ölelte egymást az előszoba sötétjében. Mert az ölelésnek valóban gyógyító ereje van, a barátság pedig gyógyír a megtépázott léleknek.

Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép