Mint a Vasárnap is hírt adott róla, június 30-án ünnepelt a légi Benyovszky Rudolf Alapiskola.
A meghívott vendégek, nyugdíjas tanítók, azok hozzátartozói, volt diákok, szülők közt magam is részt vettem a szép rendezvényen. A falu polgármestere, Szitási Ferenc is ebben az iskolában tanult, sőt szülei is itt tanítottak, ahogy több nyugdíjas pedagógus, mint Nagy László szülei, Nagy János volt iskolaigazgató, felesége, Nagy Erzsébet vagy részemről édesapám, Molnár Géza, aki a leghosszabb ideig, 27 évig volt az iskola igazgatója, amikor még majd 300 magyar gyerek látogatta a magyar tanítási nyelvű iskolát a 90 létszámú szlovákkal szemben. Az akkori magyar iskolából sokan tanultak tovább, s lettek tanítók, tanárok, mérnökök, orvosok, mezőgazdászok, újságírók, polgármesterek stb. De nagyon sokan lettek jó szakmunkások, egészségügyi dolgozók, akikre büszke lehet a légi magyar alapiskola, a tanulók pedagógusai és szülei is. Molnár Géza után Janák Gyula lett az igazgató, aki szinte nyugdíjaztatásáig vezette az iskolát. 2012-ben Csiba Lídia került az élére, és napjainkban is szívvel-lélekkel végzi munkáját. Sajnos mára csökkent a légi magyar tanulók száma is, felszippantja őket a szlovák tanítási nyelvű iskola, melynek több mint 300 tanulója van. Ennek magyarázatát a faluba betelepült, új házakat építő és öreg házakat felvásárló szlovák nemzetiségű lakosság növekedése adja, valamint az egyre szaporodó vegyes házasságok száma, az ezt követő asszimiláció, a magyar fiatalok és középkorúak elvándorlása külföldre. Így egyetlen esélye van a magyar iskola megmaradásának, a magas szintű, minőségi oktatás, ahol az anyanyelven szerzett tudás, iskolázottság a fontos. Hiszen a magyar nemzet bizonyította, hogy saját nyelvén szerzett tudásával lehetett tudós. Ma még magyar polgármestere van a falunak, aki támogatja a magyar iskolát. De mi történik 10-15 év múlva, ha nem az lesz? Vajon elég éberek vagyunk a strázsán? Lám, mire jó egy magyar alapiskolai ünnepség: elérzékenyülten hallgatjuk a magyarul szavaló tehetséges diákot, a magyarul éneklő tanítót. Közben örülünk, hogy volt tanítványt fedezünk föl a tanári karban, aki 18 évig tanított Csallóközcsütörtökön, három éve pedig szülőfalujában taníthat. Most tudatosult bennem igazán, mennyire erős érzelmi szálakkal kötődöm a légi magyar alapiskolához, legszebb gyerekkori élményeim, emlékeim helyszínéhez. A faluhoz, ahol a legboldogabb fiatalkoromat töltöttem, s ahova életem alkonyán gyakran álmaimban vissza-visszatérek. Jóleső érzéssel találkoztam rég nem látott tanítóimmal, ismerősökkel, tanítványokkal. Nem is gondoltam volna, hogy ily felemelő viszontlátni 53 év után az iskolát. Örülök, hogy ismét érezhettem családias légkörét, amit sikerült évek múltán is megtartania szimpatikus, barátságos tanítóival a jelenlegi légi magyar Benyovszky Rudolf Alapiskolának. Köszönöm Csiba Lídia iskolaigazgatónak és Janikovics Szilvia tanítónőnek, volt tanítványomnak és osztálytársamnak, Tóth-Varga Teréziának, hogy meghívásukkal hozzájuttattak ehhez a felejthetetlen találkozáshoz.
Molnár Ilona, a légi alapiskola régen volt tanulója
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.