Újabban ismét kiábrándult nemzedékemet, a derékhadat, a nyugdíj korhatárt közelítő korosztályt figyeltem kiemelt figyelemmel, meg persze azért a világ rezzenéseit is. Mire hogyan reagált, hogyan érzékelt, mi az, ami tetszik, mi az, ami nem tetszik korosztályomnak, melynek lakmuszpapír volt mindig is a véleménye.
Pontosan két hónapja, amikor a komfortzónámról kezdtem elmélkedni, készültem érinteni azt a vizuális szmogot, amit az útszéli hirdetőtáblák okádnak ránk.
... már nem az az anyák napja lesz. Nem az a csupa vidám, tavaszias, idilli felköszöntős.
Új, fiatal kolléga érkezett a helyi szövetkezet sertéshizlaldájába.
A fiatal lány az iskola elvégzése után a faluhoz közeli pszichiátriai intézetben kapott állást. Mikor meglátta, mi vár rá, ketreces ágyak, delíriumos alkoholisták, nevüket sem tudó agresszív emberek, kicsit megrémült, de gondolta, nincs visszaút, megfutamodás, jó lesz indulópontnak az életben, csak azért is kibírja.