Igen, örülhetnénk, ha nem volnának mindjárt az elején ellenvélemények és megkérdőjelezhető cselekedetek. Nem volt szándékom e témában írni, mert az elmúlt évben, a járvány megjelenése óta nagyon sok pro és kontra védekezési vélemény hangzott el a médiában, de…

Férfi vagy? Van hajad? – Miért vagy kövér, ha lehetnél sovány is? – Ha egy a millióhoz az esély, akkor miért? – Válaszd az örömteli fejlődést! – Mindegy, hogy mit csinálsz éppen. – Sok minden változik, és van, ami nem. – Egy szerető puszi segíthet, ha lázas a gyermekünk. – Nincs szivárgás, nincsenek szagok. Nyiss az újdonságra! Mi, magyarok különlegesek vagyunk.

Sokban nyomot hagyott bennünk, a külvilágban ez az elmúlt év, és éppen ezért nemcsak, hogy nyomtalanul nem múlt el, olyan, mintha nem is akarna távozni, s még időt kérne magának.

A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez a hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált (vö. Ézs 25,6-9), olvassuk Ézsaiás próféta könyvében.

Elment a magyar nép egyik lelkiismeretes napszámosa: dr. Horváth László, aki október 29-én, 91. évében, nagybetegen álmában távozott a földi létezésből, s temetésére november 13-án került sor, amelyen magas életkorunk és a pandémia miatt nem tudtuk magunkat képviseltetni, emiatt ezúton búcsúzunk egykori népi kollégista társunktól.

Ahogy az idei első Vasárnapban már olvashatták, szerkesztőségünket is jócskán próbára tette a 2020-as év. Egy esztendeje ilyenkor még bizony úgy nézett ki, nagyon jó évünk lesz.

„Jobb egy ateista, mint egy álszent katolikus” Ferenc pápa

Decemberben van az év legszeretetteljesebb ünnepköre: advent, Mikulás, karácsony, majd az óévbúcsúztató szilveszter.

Idén végleg bizonyítást nyert, hogy a hó olyan, mint a napfény. Ők ketten, és ezt így jegyezzük meg, kedves barátaim: rokonok.

Az év vége ismét eszünkbe juttatta, amit év közben a rohanásban, bizony, gyakran elbliccelünk, pedig szeretteink nemcsak karácsonykor érdemlik meg a figyelmességünket.

Tele van az internet különböző módszerekkel, hogy az ember hogyan vészelje át a karanténnal járó bezártságot, és ez még egy ideig alighanem így is lesz, ideje felkészülni a harmadik hullámra és így tovább. Ajánlanék én is egy szórakoztató módszert.

Esett-e már valamicske? Mintha hó, hóféle, havacska, pici pehely, olyan egyefenepinduri, vagy valami... Istenuccse, felkiáltanék, gyerekként kiáltanék fel: esik a hó! Rég felnőtt fiaim meg, ha épp itthon lennének, biztosan felkapnák a fejüket, valami baj van, anya?.

Gyorsan múló lenyomatot hagyott az elfutó idő. Most különösen gyorsan múlót.

Eltűnődve, életünk folyamát talán három részre oszthatjuk. Első részét kétségkívül a várakozás jellemzi.