„Gyönyörű júniusi vasárnap reggel, falják a rigók a kertben a cseresznyét, a csigák az epret, a kolorádóbogarak lárvái pedig a krumplit.” Mintha a mi kertünkben honoló idillt írta volna meg Veres Pista az egyik Vasárnapban.

Valamikor, az én korosztályom egyetemi időszakában még, így hívták azt a könyvecskét, melybe az óraadó és vizsgáztató tanárok aláírását és a vizsgajegyeket gyűjtöttük.

Talán emlékszik még a kedves olvasó, tavaly ilyentájt tudósítottam egy remek civil kezdeményezésről. A cseregyerek névre hallgató program keretében 2019 májusának végén magyar gyerekek vendégeskedhettek két hétre szlovák családoknál, hogy hasonló korú szlovák gyerekek társaságában gyakorolhassák a nyelvet. Mi is fogadtunk cseregyereket, és idén is hasonlóképpen cselekedtünk volna, ha közbe nem szól a korona.

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A krízishelyzet miatt a postán feladott leveleket csak az után tudjuk besorolni a Koperta rovatba, miután visszatérhet az élet a szerkesztőségbe. Addig, kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza! És írjanak, kapcsolódjanak be a Vasárnap Facebook-oldalának Koperta csoportjába is, ahol rögtön véleményt cserélhetnek bármiről! Legyen körültekintő a következő hetünk is! Vigyázzunk egymásra!

Arról, hogy a szerzetesrendek némelyike mennyire liberális...

Nyáron majd elmegyünk Pestre, szoktuk mondani volt. Aztán vagy elmentünk, vagy nem. Egyszer meg egy kopasz copfos krisnás pénzt gyűjtött a Múzeum-körút járdáján valami alapítványnak. Nem adtunk neki.

Anyai nagyapám öreg bicskájával véste ki elszuvasodott fogait, amikor már elege lett a nyavalyás fájdalomból, nyolcvannégy évet élt zsíros kenyéren, hagymán, szalonnán, kútvizet ivott, ha szomjas volt, orvost hírből sem ismert, pedig bagózott is rendesen.

„Nézem a kék eget. Kék, nagyon. Még akkor is látom erőteljes színét, ha itt-ott épp kósza bárányfelhők lepik el, bújtatják el némileg ócskán a napot pár pillanat erejéig. Égszínkék. Pontosan olyan, mint alatta a víz. Ha az ember hunyorít, úgy fest, a kettő összemosódik. Ég és föld, vagyis víz, összeér. Határtalan a látóhatár.

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A krízishelyzet miatt a postán feladott leveleket csak az után tudjuk besorolni a Koperta rovatba, miután visszatérhet az élet a szerkesztőségbe. Addig, kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza! És írjanak, kapcsolódjanak be a Vasárnap Facebook-oldalának Koperta csoportjába is, ahol rögtön véleményt cserélhetnek bármiről! Legyen körültekintő a következő hetünk is! Vigyázzunk egymásra!

Tejből sosem elég. Lefölözik ugyan, s a vízre hasonlít, de finom

Azokat a könyveket szeretem, most csak a szépirodalmi alkotásokra gondolok, amelyekben ott lebeg, csillámlik a csábítás érzékisége. Sokféle lehet ez; hogy mire gondolok, dióhéjban két nagy példán mutatom be.

Szóltak, hogy az utóbbi időben olyan szomorúakat írok, még ha vicces is, mire a végére ér az olvasó, sírni volna kedve. Mondhatnám, hogy nem én, az élet írja ezeket, sőt még közhelyesíthetném tovább: az élet színpadán most ilyen előadások zajlanak, ilyen szerepeket játszik rajta minden férfi és nő.

Hamanyon nyammogni – ennek Kosztolányi is biztosan örülne